Két ekvivalens dolgot viszonyítasz egymáshoz. Az, hogy valami biztos, és hogy valami nem lehet másképp, ugyanazt jelentik. Az, hogy valaki biztos valamiben, és közben úgy gondolja, másképp is "lehet": értelmetlen önellentmondás.

 

Ez a kettősség is olyan kettősség, mint a bizonyítottság és a bizonyosság kettőssége. Képzeletbeli kettősség, aminek nincsen objektív megfelelője. A kettő ugyanaz.

 

Vagy: nem értem, hogy mit értesz az illető kettősség alatt. Bemutathatnád az alábbi példán:

 

Feldobok egy érmét, és látom, hogy fej.

 

Az egyik lehetőség: ez nekem elég ahhoz a meggyőződéshez, hogy tényleg a fej oldalával felfele fekszik az asztallapon. Ugyanezt mondom, ha azt mondom, hogy: kizárom az írás lehetőségét. Úgy gondolom: nem lehet, hogy az írás van felfele. A meggyőződés együtt jár azzal, hogy szerintem "nem lehet másképp", a kettő ugyanis ugyanazt jelenti.

 

A másik lehetőség: a látvány élménye nekem nem elég ahhoz a meggyőződéshez, hogy tényleg a fej van felfele. Vagyis: úgy gondolom, lehet, hogy a látvány csak illúzió. Lehet, hogy írás lett, csak számomra a fej látvány élmény jelenik meg. Akár optikai okokból, akár neurológiai okokból, akár olyan okból, amit el se tudok képzelni. Ebben az esetben is együtt jár a bizonyosság hiánya és hogy lehetségesnek tartok alternatív tényállást. A kettő ugyanis tök ugyanazt jelenti.

 

Hogy néz ki az, hogy lehetségesnek tartom az alternatív tényállást, és közben meg vagyok győződve, hogy fej? Vagy hogy lehet, hogy nem tartok lehetségesnek alternatív tényállást, de nem vagyok meggyőződve, hogy fej? Ez nekem csak értelmetlen fogalmi önellentmondásnak tűnik. Mert a kettő ugyanaz. Csak más megfogalmazásban.