„(se isten létét, se a nemlétét nem alapozza senki arra, hogy valaki ezzel a két ellentétes meggyőződéssel rendelkezik), ezért nem is minősülnek premisszának, miáltal teljesen kívül kerülnek a következtetési paradoxon értelmezési tartományán.”

 

Egy időben egyszerre senki nem rendelkezhet egymásnak ellentmondó két meggyőződéssel. Még a skizofrének is, - igaz gyakran, - csak váltogatják a meggyőződésüket.

 

A következtetési paradoxonra vonatkoztatva a premisszák és következtetés:

 

Hívők:

 

Ha Isten nem biztos, hogy létezik (feltétel), akkor

Isten biztos, hogy létezik              (feltétel), ezért

Isten biztos, hogy létezik              (következtetés)

 

A hívőről e gondolatmenetük alapján állítjátok, hogy hazudnak maguknak, mert az első premisszából nem következik a második, abból meg a következtetés levonása.

 

Ateisták:

 

Ha Isten nem biztos, hogy létezik (feltétel), akkor

Isten biztos, hogy nem létezik      (feltétel), ezért

Isten biztos, hogy nem létezik      (következtetés)

 

A hívőkkel analóg módon az ateistákról pedig e gondolatmenetük alapján lenne állítható, hogy hazudnak maguknak.

 

Látható, hogy ellentmondás nélkül mind az ateisták, mind a hívők alapmeggyőződése levezethető. Mivel a következtetések egyidejű igazsága nem állhat fenn, közülük egyik szükségszerűen igaz, a másik szükségszerűen hamis, ezért a következtetési paradoxon fennáll.

 

„Azonkívül a következtetési paradoxon csak egy butaság, ami egy logikai szabály szavainak (vagy pontatlan/hiányos megfogalmazásának) a kiforgatására épül. Helyesen nézve nyilvánvaló, hogy amennyiben a premisszák nem teljesülhetnek (mert ellentmondásosak), akkor rájuk nem is épülhet következtetés. (Miközben róluk azért levonható ez-az, különösen a mi esetünkben.) Ezért az itteni vitában, vagy annak a megoldásában ennek semmi szerepe nincs. Senki nem élt vele, és magától sem húzható rá a helyzetre.”

 

Az a gyanúm, hogy nem értetted meg a következtetési paradoxont.

 

Fentebb olvasható, hogy a következtetési paradoxonban a premisszák nem mondanak ellent egymásnak. A premisszáknak nem teljesülni, hanem igaznak kell lenniük. A következtetés pedig nem egy emberben, hanem a hívő-ateistában ellentétes. Ha itt senki nem élt ilyen következtetéssel, akkor úgy látszik ösztönösen vagytok logikusak.

 

„A linkelt paradoxon a két ellentétes meggyőződés létének a visszásságára vonatkozik, majd azt próbálja feloldani.”

 

Pontosan az a paradoxon benne, hogy ugyanabból a kiinduló tételből logikailag helyesen két ellentétes következtetés is levonható, amely egy emberben, statikusan feloldhatatlan, dinamikusan pedig a meggyőződések váltogatására vezet. Ott ahol gyakran kell változtatni, a meggyőződés váltogatása jól tettenérhető. Ílyenek a kártyajátékok például.