A hipotézis nem meggyőződés. Hanem egy olyan feltevés, amiről nem állítjuk, hogy igaz. Csak támaszkodunk rá, mint feltevésre, aztán később remélhetőleg kiderül, hogy valósághű-e, vagy téves.

 

És a köznyelvben is, amikor azt mondom, hogy "van egy olyan hipotézisem, hogy...", ebben hangsúlyozottan benne van, hogy nem hiszem és nem állítom, hogy megalapozott elképzelés lenne. Csak egy elképzelés.

 

De hogy is jött ez elő?

 

A hipotézis egy nagyon speciális szakkifejezés, én nem érzem szerencsésnek nagyon általánosan használni.

 

Mondok egy példát, kiváncsi vagyok, hogy mi a véleményed róla.

 

Náncsi néni riadtan felébred az álmából, felébreszti az urát, és zaklatott könyörgésbe kezd, hogy el ne menjen Pestre a reggeli vonattal, mert ő bizony megálmondta, hogy a vonat ki fog siklani.

 

Ugye filozófiailag hasonlít ez a történet azokhoz a dolgokhoz, amikről beszélgetünk?

 

Tóni bácsi azt kérdezi: "nem lehet, hogy az csak egy álom volt, te asszony, és nem kell törődni vele?"

 

Mire a Náncsi néni azt mondja: "Jaj, dehogy, egészen biztos vagyok benne, hogy ha felülsz arra a vonatra, meg fogsz halni, jaj, jaj, ne haggy el engemet, könyörgök."

 

Vagyis azt állítja, hogy az ő megítélése szerint 100%-os a bizonyosság. Így is gondolja? Lehet, hogy nem is gondolkodik. Nyilván, hogy fél. Mindenkiben vannak félelmek, bizonytalanságok, szorongások. Nem tudom, hol lehet meghúzni a határt hazugság, önhazugság és butaság között.

 

Lehetséges, hogy Náncsi néni tudja, hogy eltúlozza a saját bizonyosságát, hogy ezzel növelje a meggyőzőerejét, mert fél és biztosra akar menni? Ez hazugság volna? Lehet, hogy nincsen tudatában a túlzásának, de mégis túloz? Vagy ha nincsen tudatában a túlzásnak, akkor nem is túlozhat a saját bizonyosságára vonatkozóan?