Mnemoszüné 2010.02.12 0 0 533 Kosztolányi Dezső Mily messze van éntőlem már az ég Mily messze van éntőlem már az ég. Mily messze vannak már a csillagok, az Üllői-út is mily végtelen. Az elhagyott vasárnap-éjszakán izzó kohóként ég a klinika. Zúgnak sötéten a kórházi fák. A hosszú úton könny van és szemét. Vér és szemét, csak bánat és szemét. Emlékeinknek lombja is szemét. Cél nélkül itt egy ember mendegél. Olyan az arca, mint az a tükör, amelybe egyszer éjjel néztem én. Próbál fütyülni, szája megvacog. Előre néz, megáll, most visszanéz. Egy vaskorlátra ráborulva sír. Előzmény: miafranc (532)