"A 82. zsoltár nem "szült istenekről" szól, hanem olyan földi bírákról, akik csak e funkció okán viselték az Isten nevét. Hamisan ítélnek, nem értenek, sötétségben járnak, végül pedig meghalnak. Ezek tehát nem istenek, hanem emberek. S mikor Jézus ezen igehelyre hivatkozott, csak azt állította, hogy embert istennek nevezni nem példa nélküli, tehát őt e jogcímen még megkövezni sem lehet. De nem állította, hogy az ő istensége ugyanaz volna, amint a zsoltárban költőileg megszólított bírák "istensége."

Jó nagy különbség van az úgynevezett istenek istensége és az Atya, Fiú és Szentlélek közös természete között, és én csakugyan nem vagyok hajlandó ez embert istenné tenni az utóbbi értelemben. Vannak olyan igehelyek, ahol istennek vagy isteneknek nevezi az embert az Írás: "Istenévé teszlek a fáraónak és Áron lesz a prófétád," "Istenek vagytok," "Jahve ítél az istenek közt." E helyeken semmiképpen nem ugyanannak a természetnek a birtoklásáról van szó, hanem valamiféle viselt méltóságról. Ez meg is látszik abban, ahogy másutt Jahve az idegen isteneket magához képest semmiknek állítja: ők nem teremtették a világot, nem kősziklák, és így tovább. Ugyanígy az általa megítélt "isteneket" is halandónak mondja és megfeddi a zsoltárban. Az énáltalam itt alapul vett istenségfogalom szükségképpen magában foglalja az imádhatóságot is, csakúgy, mint a teremtőséget. Ebben az értelemben viszont az ember nem Isten (és sosem lesz az), míg a Fiú az (és mindig is az volt)."