Tudod a világ, az nem egy elrendezett terv szerint alakult soha így most sem.

Változik, mióta megvan. Mindig úgy, ahogy éppen. Most is.

De az elhatárolódás, a bezárkózás, a szükséges rossz volt csak a pár száz évig. Szerencsére ezek a korlátoltságok és korlátok leomlóban vannak.
Én bízom benne, hogy azok a dogmák sem élnek sokáig, melyek a nemzetek és népek szerepét nagyítja túlzottan fel.

Az ember elsősorban ember. mindenféle értelemben. Részint ember, mint egy faj a sok közül ezen a bolygón. Részint ember, akinek ember módjára kell(ene) viselkednie.

Ha megnézed a háborúk többsége a másság, a másként gondolkodás miatt volt. A különbözőségek felnagyítása teszi, hogy ne tudjunk emberként, békében egymás mellett élni.

Az én értelmezésemben vett globalizáció, ezt tudná úgy féken tartani, hogy nem korlátoz. Elsősorban volna mindenki ember és csak utána következne, hogy milyen nemzethez tartozik.
Természetesen megtarthatja mindenki azt a kultúrát, amit képvisel, vagy képviselni kíván, de az emberség rovására nem mehet. Vagyis más népet kultúrát, családot, stb. nem sérthet.
Ez pedig globálisan volna így.