Sziasztok,
Úgy látom, hogy egy elég kényes témához érkezett a kutya-FAQ topic. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az Én tapasztalataimat. Előre jelezném, hogy nem szerintem nem fog mindenkinek tetszeni.

Az első és legfontosabb: A kutyust nem azért ütjük/verjük meg, hogy fájjon neki. Ha ezt teszed, akkor valami nincs rendbe nálad, s jobban teszed, ha szakrendelésre látogatsz, mint kutyázol.

Nehogy azt hidd, hogy a kutyának fáj az az egy két pofon vagy ujságcsapkodás. A kutyáknak sokkal-sokkal magasabb a fájdalom-küszöbük, mint nekünk. (pl. Örző-védő közben egy elég vad kutya elszabadult és neki esett egy lánynak, úgy rendesen. Mivel én voltam legközelebb, én nekiestem a kutyának. Teljes erőmből ütöttem a kutyát (ököllel), de nem negyon vette fel a kutya)

Én nem javaslom az újság, póráz, de még a kéz használatát sem. Az újság tök felesleges, a póráz egyrészt irányító eszköz, másrészt túl kemény, mivel kis felületen érintkezik a kutyával. A kéz pedig leginkább haszontalan, ráadásul nagyon hamar megfájdul.
Lehet, hogy egy kicsit brutálisnak fog hangzani, de a legjobb módszer/eszköz a láb, illetve a rugás. Természetesen nem eszetlen 11es rugásról van szó. Jól irányzott nem túl erős rugást lehet alkalmazni. A legjobb telirüsztel vagy belsővel illetni a kutyát, mert így elég nagy felülettel érintkezik a kutya oldala. TILOS a szem, az arc-orr, az orr és az ágyék ill. has bárminemű ütése/rugása.
A láb továbbá sokkal kényelmesebb, nem fáj, könnyebben elér a kutyáig. Kis rutinnal úgy tudjuk a kutyát "megrugni", hogy Ő nem fogja tudni, hogy tőlünk ered a kényelmetlen érzés.
Ez az egész verés dolog nagyon kis hányadát teszi ki a kutyanevelésnek, viszont nagyon fontos tud lenni. Egy kiegyensúlyozott kutyát élete során, a kiegyensúlyozott és normális gazdája, max 3-4X veri meg. Mint már mondtam, nem a fájdalom okozása a lényeg (sőt), hanem a figyelem felkeltése, a fegyelem helyreállítása. Ilyenkor (mármint "veréskor") midnig szóban is fegyelmezzük a kutyát.
Én nem javaslom (különösen fiatal kutyáknál) a behívás utáni verést/fegyelmezést. A kutya könnyen a behívás tényével kötheti össze a büntit. Később, idősebb és tapasztaltabb kutyáknál ez már megtehető.
A "grabanc" rángatás nagyon jó és nagyon fontos fegyelmezési eszköz, de leginkább kiskutyáknál válik be. (Mivel kölyök-korban az anyjuk is így neveli őket) Ráadásul nagy kutyáknál, már igen nagy erőkifejtés is kell hozzá, no meg elég közel kell lenni a kutyához.

Teljesen külön dolog, az a bizonyos nagy harc, amikor a kutya megpróbálje elhódítani a falkavezéri tisztet a gazditól. Ilyenkor, ha lehet még határozottabnak és egy kicsit keményebnek kell lenni. Ez általában 1 és 2 éves kor között következik be, és ha ilyenkor nem tudjuk visszaverni a kutya próbálkozásait, akkor később nagyon sok gondot fog okozni ez a rivalizálás. Ilyekor egész hatásos, az ha a kutyát - hangos fegyelmezés mellett - leszorítjuk úgy a padlóra, hogy ne tudjon megmozdulni, s 1-2 percig így maradunk vele. (A teljes kiszolgáltatottság érzését keltjük benne) Hasonlóan jó, ha a nyak melletti nagy szőrt (where available) megfogjuk és felemeljük a kutyát.

Azt viszont soha ne feldjétek, hogy a kutya társ, nem egy szolga. A kutya nevelés a DICSÉRETen alapszik, soha sem a büntetésen.

Sporttársi Üdv,
$