alvocsillag
2010.02.09
|
|
0 0
1957
|
Rajnai Lencsés Zsolt: Illat Illanó, az elillanó illat, mi nyaldos és mardos, belülről hangos, és szívbe váj. De a báj hogy itt volt a titkolt édes-fanyarú szőttes alanyú illat (ami elillant), feltölt, mi több eltölt, s ez érzésben - mint vibráló nézésben - elkölt. De nincs már, üres a kincstár, s az illat is oda, - de hova? Hova lett hogy így tova lett az érzékin érintő émelytőn szédítő ritka vendég, ki ha hívna, utána mennék? Merre telt el, került el? |
|