Beney Zsuzsa   

LÁBUJJHEGYEN 

 

 

      Csöndesen, lábujjhegyen menni el.   

 És előtte hallgatni. Nem utolszor,   

 hanem most látni először a földet,   

 a borszínű tenger hullámait.   

   

 A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni   

 a sor végére, mint abba a sorba.   

 Lassan araszolni át az idő   

 maradékán, már súlytalan teherrel.   

   

 Tudni: ez az egyetlen feladat,   

 amely még vár, ez az egyetlenegy,   

 amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy.   

 Egyetlen, amit nem te teljesítsz.