Elsősorban hatalmas stabilitást biztosítana minden résztvevőnek.
Ez a legfontosabb.
Az ÁLLAM nem érezne folytonos ingert a jogszabályalkotás napi kézivezérlésre történő átlényegítésére, a pártok abban vitatkozhatnának, hogy a tortát hogyan szeleteljék fel, nem ilyen-olyan engedmény, juttatás, emelés, honnan veszed rá a pénzt stb.
A keret adott lesz, ha ahhoz mer nyúlni valaki számíthat egy jókora orrosra.
A MUNKAVÁLLALÓ pontosan tudná mennyit kap a munkájáért, és mennyi marad neki, és azt is tudná, hogy a szomszédjára is ugyanez érvényes.
A MUNKADÓ hatalmas biztonságban érezhetné magát, nem neki kell milliós bírságoktól fenyegetve kitalálni, hogy az egyetlen jogcímen kifizetett 1 forint bér után az állambácsi 174 zsebéből melyikbe hány fillért tegyen, amit az aztán úgyis egy kézbe markol fel.

Itt megszűnne mindenféle sumákolás lehetősége, ami a legfontosabb, leomlana a minimálbér és minimális járulékok okozta korlát a perifériákon, nem lenne egy sokak számára megmászhatatlan lépcső a munka világába nyíló ajtóhoz vezető úton.

Más kérdés a környezetterhelési járulék. A vállalkozások itt akarnak majd előnyökhöz jutni, két dolog segíthet.
1. Nincs egyedi elbírálás, minden szabály mindenkire vonatkozik. Ez könnyen kijátszható testreszabással.
2. Nyilvánosság. Minden vállalkozás köteles lenne a járulékkalkulációt közzétenni, tehát a sumákság kiderülne.