Sziasztok!, beugrottam néhány napra a munkahelyemre szóbeli elôtt, úgyhogy beszámolok a fejlôdésünkrôl:
kutyókánk dackorszakba ért (14 hetes), próbálgatja, hogy mit szabad és mit nem.
Viszont nagy büszkeségemre több-kevesebb megbízhatósággal (szóval majdnem mindig) megáll az úttest szélénél (póráz nélkül is) és csak akkor lép utánam, ha hívom (viszont ha nagyon játszik egy másik kutyával, akkor ez nem működik).
Behívni is elég jól lehet (még játék közben is), fôleg ha elindulok az ellenkezô irányba. Igaz hogy nem jön be testközelbe (tartja a 0.5 - 3 m távolságot), de viszonylag könnyen "le lehet vadászni".
Szóval én úgy látom, hogy elég tanulékony kis ebünk van - fôleg anyámék kutyájához képest...
Mostanában tanuljuk a "Hozzám!"-ot (pórázon séta, majd elindulok hátrafele és közben behívom), egyelôre még nem nagyon érti, hogy mire jó ez az egész, miért szalad a gazdi hátrafelé....
Egyébként meg nagyokat sétálunk, vannak már "játékostársai" is. Legjobb barátja az "ôsellenség" szomszéd bácsi kutyája, ezért most már teljes a békesség.
Viszont szobatisztaság-ügyben még vannak lemaradások (elsôsorban pisilés).... Tulajdonképpen az eb teljesen természetesnek veszi, hogy a szobába 'csurizhat'... Nem vagyok híve a leszidásnak ilyen esetben, de mostanában már kifejezem a nemtetszésemet. Mintha ez használna valamennyit....