Az hogy a bor kolloidkémiailag nem stabil, azt úgy lehetne megközelíteni, hogy szűréssel a látható szennyeződéseket, ill. ha olyan a szűrőd a sejtes elemeket (élesztő, baci) tudod kiszűrni. A kapott szűrt bor látszatra tökéletesen tiszta. A benne oldott fehérjék un. nem valódi, kolloid oldatban vannak jelen (ez a kolloid-oldat borászati szűrőkkel nem szűrhető, tehát a szűréstől önmagában nem lesz stabil, állóképes a borunk!). Viszont ez a fehérje oldat jellemzően nem stabil, azaz pl. hőmérséklet változásra, rázkódásra, levegővel való érintkezésre, stb. instabillá válik, azaz kicsapódik. Ez minden borász (rém)álma egy palackozott bornál....

Amúgy a stabilitás a bor érlelésének előrehaladtával - különösen hordós érlelésnél - növekszik. Így akár a bentonitos kezelés nélkül is stabil lehet a borunk.

Egyébként én is kb. 200-250 üveggel palackozom éves szinten a boraimat a következő év tavaszán, nyarán. Viszont én mindig derítem a borokat bentonittal. Ennek mennyiségét megpróbálom belőni úgy, hogy elég is legyen, de nagyon túl se derítsem. Ha ezt kovasavval és zselatinnal kombinálom, de többnyire még anélkül is annyira tiszta, hogy palackban még évek múltával is kifogástalan. Így a szűrést, mint gyötrő műveletet ki tudtam iktatni. Derítés utáni állóképesség vizsgálatot én sem szoktam túlragozni. Kiteszek egy üveggel valami jó meleg helyre 1-2 hétre, aztán drukkolok, hogy ne legyen vele gond.

Ugyan a vörös borokhoz nem nagyon értek, de gyanítom, hogy a szűrés szempontjából nem elég tiszta a borod ha ilyen gyorsan eltömődik a szűrő. Vagy először egy durva előszűrővel kellene megszűrnöd? És ha nem szűröd a vörösödet? Azt mondják a hozzáértőbbek, hogy a vörös kevésbé "igényli" a szűrést.