Igaz sokszor nem voltam a Téli Mátrán, de valahogy mindig is ilyennek képzeltem el.

Az előzetes tervem az volt, hogy megpróbálok pulzuskontrollal futni, aztán pár méter után beláttam ilyen viszonyok között ezt nem tudom tartani. JB-vel indultam, aztán egy rendőr rögtön megállított, ő átszaladt az úton, persze amúgy sem tudtam volna vele menni, így egyedül maradtam. A talajviszonyok sejtették velem, hogy itt most nagy PB-k nem fognak születni ez egy "MUNKÁS" túra.
Az volt a tervem, hogy lehetőség szerint mindent megjoggolok. Mivel jól beöltöztem, egyáltalán nem fáztam, csak idő kérdése volt a célbaérkezés. Sajnos 4-5 napja a jobb combfeszítőm felső részét meghúztam, de abban bíztam hogy kis mozgással megjavul. Nagy ötlet :-) Nem így lett... Amúgy tök jó volt. Jó estem párat, volt olyan 10 méter, hogy 3x is, a végén már magamon röhögtem. Aztán a vizes cérnakesztűben fázott a kezem, az ujjaimat kihúztamökölbe szorítottam, erre a kesztyűujjak megfagytak, utána már visszadugni sem tudtam. Néha játszottam, hogy a kesztyű ujjait kopogtattam egymáshoz.... néztem az órát, hogy ez most egy 8 perces kili, ez egy 8:10-es :-) A kékes alatt elfogyasztottam egy műzlit meg ittam egy kis teát. Ekkor találtam magam mögött Olit. A válasz: Néha hátranéztem, hogy mikor előz meg, illedelmesen félreállok, de a pecsétpontra együtt értünk fel. Persze utána elment én meg a szembeszélbe hunyorogva csak egy piros sávot láttam, így én balra el. A lépcsők alján már nem nagyon láttam friss nyomot, úgyhogy vissza. Lefele végig kocogtam, kíméltem a combom, bár akkor már mindegy volt. 5:27 lett 148-as átlagpulzussal. Igen elégedett vagyok, jó volt a ritmus és a kicsi lépéshossz. Kellenek az ilyenek mókák is.