Feltételezem, nem minden háziorvos olyan, mint a mienk. Sima szezonális influenzás voltam, amit egyébként lábon szoktam kihordani, de most levert a lábamról, szó szerint ágybanfekvő lettem. (Előttem próbálkoztam Neocítránnal meg homeopátiás szerekkel, de nem volt elég.) Két nap szab adságot vettem ki, alig tudtam kikászálódni az ágyból a vécéig. Azt hittem, hétfőre jobban leszek, de sajnos nem. Lementem hétfő reggel a háziorvoshoz, aki 3/4 órával később ért be. Jó kezdet, én meg a várakozás közben majd leesetem a székről, olyan állapotban voltam, ágyban lett volna a helyem. Na mindegy, végre bekerültem a rendelőbe, ahol elmondtam a panaszaimat, erre mindenféle vizsgálat nélkül kaptam antibiotikumot és egyéb szir-szereket, se egy torokmegnézés spatulával, se egy kis mellkas hallgatósdi, elök, hátul, se egy mellkasröntgen, pedig a hátam majd le szakadt, úgy köhögtem, hogy m ajdnem bepislantottam, a torkom pedig égett, de hiába a beteg leszarva, meg sem kérdezte, hogy védőoltást kaptam-e, vagy később akarok-e, vagy bármi. A többi beteg azt mondta, hogy a doktornő fél a betegségektől, azért nem vizsgálgat senkit. Akkor mi a jófenének tanult orvosnak???? Öt évben 1x vagyok beteg és akkor sem vesznek semmibe. Van egy komoly alapbetegségem is, aminek azonnal nekimegy a megfázás, láz, tökre életveszélyes, de mindez a mi jóltáplált doktornőnket abszolút nem érdekelte. Pedig-pedig, nagyon rossz állapotban voltam, egész héten keményen nyomtam az ágyat, halálra izzadtam magam, de nemigen kell mondani, milyen állapotban van egy elesett ember. Ilyenkor felmerül bennem, hogy orvosok tüntetnek időnként  habzó szájjal????