Már felébredtem. :)

Látod, ez a "kemény eledel". Az egyház megújulásának kérdése. Terészetesen igazad van. És nekem is. Mert együtt van bennünk az "újember", meg az "óember". Az utóbbi "megöldöklése" pedig mindennapi feladat (lenne).

Tudod, amikor hívővé lettem (20 éves koromban), nagyon sokat segítettek nekem Wachman Nee könyvei. (kínai keresztyén volt). Egyszer azt olvastam tőle, hogy "János és András a hálóikat javítgatták vala" azt is jelenti (Jánosra vonatkoztatva mindenképpen), hogy ő inkább a keresztyén gyülekezetben jelenlévő vagy keletkezett hibák kijavítására hivatott, míg Péter inkább a térítő evangélium hirdetésére. Már akkor kivilágosodott számomra, hogy nekem is inkábbb a romlások kijavítása a fő feladatom, nem pedig a térítő munka. Saját tapasztalatból beszélek tehát, amikor állítom, hogy ma a keresztyének soraiban rettentően domináns az Úr iránti engedetlenség, és ez alatt leginkább - természetesen - nem a tudatos engedetlenségre, hanem az öntudatlanul elkövetett engedetlenségre gondolok.