Ja, igen, alighanem a Mire vársz, kedvesem?-re gondoltam. Voltaképpen nem is a dal címét akartam beidézni, hanem a refrént, ahogy Lappa megtette. :)

 

Kísérteties a nóta -- és persze nem ez az egyetlen ilyen Zsuzsa életművében. Annak idején nagyon jellegzetes ízt adtak ezek a dalok a pályáján (lásd pl. Vándorének, ami most hirtelen beugrik, mint hasonló gyöngyszem!), ma már kivétel nélkül, egytől-egyig félretette őket.

 

Talán a Bornaival való szakítás volt az a pont, amikor Zsuzsa végleg "lezárta a kutat". Bornai szólólemezeire akkoriban került pár nóta, amelyekről az a tippem, hogy erdetileg Zsuzsának szánta őket, de Zs már nem énekelte el ezeket a dalokat.

 

Itt van például a Kardvirág című. Remélem, ezúttal pontosan idézek...

 

Kardvirág az asztalon

Növény vagy fegyver, nem tudom

Tőled kaptam ma délután

S most egyre csak bámulom

 

Igazad van, ilyen vagyok

Szeretni is, bántani is tudok

A kardvirág jelbeszéd

Könnyen megfejthető titok

 

Érkezel vagy búcsúzol

Sosem tudom, te könnyen változol

Te sem vagy más, csak kardvirág

És így hozzám tartozol

 

Az életünk jelekből áll

És aki jól figyel, rájuk talál

 

Látod ez ilyen világ

A jó a rosszal egybevág

Vallomás és támadás

Mint egy szál kardvirág