RobUr írja A szkíta-hun-magyar írás kialakulása c. (egyébként semmiről sem szóló zagyva) topikban:

"a hunok nem irtak. Ha irtak volna, lenne nyoma. De nincs nyom."

Korábban többször foglalkoztunk már a Mongólia területén előkerült hiung-nu rovásemlékekkel Isjamcs és Harmatta nyomán, amely minden valószínűség szerint a türk rovásírás egyik forrása volt (a türkök a hun igát lerázva önállósultak, azelőtt a hunok egyik "törzse" voltak).

Vásáry István: "... Vilhelm Thomsen dán tudós 1893-ban megfejthette a teljesen elfeledett türk írást. A türk ábécé, mint oly sok más alfabétum, elő-ázsiai eredetű. Végső soron az arameus ábécére megy vissza, szogd közvetítéssel. Többször láthattuk azt a jelentős szerepet, amelyet a szogdok játszottak a türkök politikai, kereskedelmi és kulturális életében, így teljesen érthető, hogy a türk írás egyik fő forrása a szogd írás volt. De ami lényeges: a türk írást kifejezetten a türk nyelv lejegyzésére hozták létre, így igen sok, a szogd írást alapjában megváltoztató elvet vezettek be. Jelenleg ismert formájában a türk írás egy nagy önállósággal készült, elsősorban a szogd írás egy helyi változatára felépített betűírás. Emlékei mindazokról a területekről előkerültek, ahol a türkök uralma vagy legalábbis kulturális hatása kimutatható, így van egy csoport a mai Mongóliában, a türkök központi területén, melyet orhoni feliratoknak nevezünk. Tuvában maradtak fenn az ún. jenyiszeji feliratok. Ismerünk még altaji feliratokat, talaszi feliratokat (az egykori nyugati türk területen), valamint Kelet-Turkesztán területéről és Tunhuangból előkerült, papírra írt emlékeket."

E topik 180. hozzászólásában pedig bemutattuk a champagne-i rovásírásos hun sisakot, mellyel ugyancsak Harmatta foglalkozik bővebben az egyik tanulmányában (hozzátéve, miszerint világhírű kutatónk "több más feliratos hun emléket is közöl az említett tanulmányában").