Nem véletlen hangsúlyozta annyira még I. Ferdinánd, s azóta mindegyik H., hogy őt nem a királyválasztással választották, hanem családi szerződés révén (Jagellókkal) került a magyar trónra.  Kvázi örökös, s mint ilyen az egyes megválasztások számukra csak ceremónia. (azaz nekünk volt fontosabb, hogy úgy tegyünk, hogy mégis választva vannak)

Amint kiszorították a törököt onnan olyan erőforrás került a kezükbe, ami a korábbi évszázad (16.sz) bizonytalan hatalmi versengését is egyértelműen az ő javukra döntötte el. S akkor már olyanokat ültettek a játszóasztalhoz,a kik elfogadták az új szabályokat (a régiek közül is az maradhatott). S az a szerencsénk, hogy akkor azzal a közigazgatási reformmal mi is részesültünk valami fejlődésben. Nem véletlen volt a 18. sz. a kiegyezés utáni fejlődéshez mérhető időszak.

A tárgyalást továbbra sem értem, hacsak nem annyiban, hogy a magyar uralkodó elit forszírozta (volna), hogy akkor ki mihez fér hozzá, s mibe szólhat bele, hogy "neki fütyüljön" (A.J.) az a madár.