Ők amikor elsősorban pénzügyi okok miatt 1648 után letettek arról, hogy állandó hadseregeket tartsanak fent, s ezzel lemondtak arról, hogy megkezdjék a török kiűzését, olyan igényt utasítottak el, ill. nem láttak kivitelezhetőnek, amiben vszeg igazuk volt. Akkor. 

A magyar birtokos nemesség nem érezte át a birodalmi gondolkodást, nem is elvárható (ilyet felróni nem lehet). Viszont az alkupozíciót nem értem a tárgyalásokról. Miről kellett volna tárgyaljanak? (azon túl, hogy felkenéskor, meg minden országgyűlés alkalmával - www.1000ev.hu - látványosan 'nagyeskü', meg minden, hogy megvédik. Most ne jogi fogalmakban gondolkodjunk, hanem erőforrásokban, meg viszonosságban.

Amikor 1683-ban mégis megkezdődött a kiszorítás (akkor is csak kicsin múlott, hogy le ne álljanak, épp a Habsburgok egyéb kötelezettségvállalásain ill. "kitettségén" alapuló óvatossága miatt. S még az az óvatosság is érthető.) akkor már nagyon gyorsan kész voltak azok a tervek, amik alapján újjászervezték az egész birodalmat indivissibiliter ac inseparabiliter.

Nem érzem Rákócziék helyét. Hacsak az nem, hogy ennek kapcsán, a vereséggel sok rebellis köznemest 'kiseprűztek'  a vármegyei életből, s a korábban Erdélyhez húzó főnemesek is beállatak a sorba. Azaz a vereségének (talán?) nagyobb volt a hozadéka, mint ha győztek volna (ami ugye csak a reményekben élt.)