Két falevél  /énekelte: Toldi Mária/
 
Két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan él, és egy szép napon nyár elején,
ahol áll a leány, oda néz a legény.
Íme, így indul el a regény.

Száz tüzes bók, súgva száll fenn a fán,
és a lány elpirult minden szép szó után,
mikor éjszaka felkel a hold és a szél,
összeér csókban a két levél.

Még esküvő ily szép sose' volt,
százmillió levél táncolt,
így ünnepeltek hét napon át,
csupa virág volt a világ,

És a két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan élt, míg egy szép napon, ősz közepén
jött a kőszívű, vén, irigy szél, nagyot fújt,
és a két levél a földre hullt.

(Az a) két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan élt, míg egy szép napon, ősz közepén
jött a kőszívű, vén, irigy szél, nagyot fújt,
és a két levél a földre hullt.