Szervusz!

A partvonalon kívülről bekiabálva mondom:

A XVII. században még a precíziós műszerek (órák, távcsövek, mérlegek, stb.) alkatrészeit, fogaskerekeit, orsóit, csavarmeneteit kézzel munkálták meg. Azaz fúrták, reszelték, csiszolták. Az akkor alkalmazott anyagok nagyobb részt puha fémek voltak, réz, ón, ólom.
Az ilyen munkákat végzők szakmákba (céhekbe) tömörültek.
Ezeknek a szép szakmáknak - a közelmúltig - a csúcsa a szerszámkészítők kasztja volt.
Nem tudom, létezik-e még ez a szép szakma.

Én még az 1970-es években is, boldogult inas és kezdő segéd koromban, kézzel illesztettem, hántoltam, schauberoltam a Skoda motorok siklócsapágyait. Az eszközünk leköszörült háromszög reszelő, vagy törött dugattyúgyűrű volt. És az elvégzett munka kifogástalan lett. (Budapest, AFIT II. Dévai utcai motorműhely)

Úgyhogy én hiszek a kézzel és egyszerű eszközökkel végzett munka pontosságában és szépségében. És abban is, hogy kellő türelemmel csodákat lehet alkotni.

Nyilvánvaló, hogy az istenített "termelékenység" itt szóba sem jöhet. Ez nem is cél ez esetben.

Péter