Szürkében játszik az egész álom.

 

"Megyek az utcán , igaziból fogalamam sincs hol, és egy térre érek.

Amerre fordulnék, sötétség, fákkal övezett fekete lyuk szinte. Na, arra nem, gondolom magamban, félelmetesnek tűnik az egész. Akkor kivilágosodik, egy HÉV megálló-féleségben találom magam.

Látok embereket is és rájövök, arra felé megy a  sín is, ahova én tartok. Megkönnyebbültem gondolom, a HÉV-en biztonságba leszek és végül is arra megyek, amerre eredetileg szerettem volna. 

Odalép hozzám egy fiatal fiú.( Én magam is fiatalabb vagyok a mostani koromnál.)

Átölel, a mellemre hajtja a fejét és mondja, nem jön velem. Az álomban

 szavak nélkül is kiderül, szerelmes belém. Nem beszélünk, de kommunikálunk.

Kicsit szomorú vagyok, hogyha ennyire szeret, miért nem tart velem, de ez inkább értetlenkedés az egész helyzet miatt. ( Hogy kerül oda, miért szeret, miért nem jön velem, stb... )

 

Megjön a HÉV, elindulok az ajtó felé ...és felébredek."