:DDDDD

Igen, Diego-fan! Bevallom! Bár ez nem csak Diegonak köszönhető, hanem a gazdijának is, aki szerkeszti a blogját, és állati jó stílusban tud írni.

"Mert ugye az sem lehet, h csak vadászok tartsanak Goldent" >>> Várj, én nem ezt írtam. Azt írtam, hogy az eredeti funkcióra való szelekció (és ez bizony retrieverek esetében a vadászat) tette a mai retrievereket (labikat is, hé, nem kihagyni!) alkalmassá arra, hogy amolyan mindenes kutyák. Mert a vadászatra alkalmas kutyának ugye stabil idegrendszerrel kell rendelkeznie, és ezt nem csak arra értem hogy 10 lövés után ne akarjon hazarohanni, hanem hogy sok mindent tud kezelni (agyban). Nekem hála jó égnek a kutyáim egy nagyterítékes vadászaton is megállták a helyüket, pedig ott nem 10-20 lövés van... Hanem egész nap szól a puskadörgés. És ezt sok helyen lehet hasznosítani. A számukra új zajokra érdeklődéssel és nem pedig félelemmel reagálnak. Az új közeg nem félelmet hanem kíváncsiságot szül bennük, és ha meg is hökkennek egy-egy új szituban azon könnyen felülemelkednek. Ezt lehet hasznosítani mentőkutyázásban, vakvezetésben, stb.-ben is. A megfelelni akarás is hasonló téma. Ha megfelelő kutyád van, akkor ezt magad is tapasztalhatod. A retrievereket (a jókat) sokkal kevesebb munkával lehet jó szintre felhozni mint más fajtákat, mert velükszületett tulajdonság a gazdinak való örömszerzés. Kell velük dolgozni, keményen, de mégis a saját tapasztalataim alapján mondhatom, együttműködőek, és szeretnek dolgozni. (nem csak vadászaton, bármiben).

Többet erről nem is írnék... Majd személyesen. A lényeg... ezeket az eredeti "szankciókat" minden tenyésztésben előtérbe kell helyezni. Hiszen ha csak küllemre szelektálnak, akkor ezek a csodálatos lények elkorcsosulnak, és lehet hogy lesz egy retriever kinézetű, de belsőjében cseppet sem hasonlító lényed. Ilyenkor jön, hogy agresszív, koncentrálatlan, cseppet sem együttműködő kutyád lesz, akivel több a bánat mint az öröm az együttélésben. És ezt amíg nem ilyen kutyája van az embernek, nem is tudja felfogni. Sajnos sok ilyen kutyát láttam... És nem töltött el örömmel a látványuk. Nekem mindkettőnek megvannak a saját hibái... Carlos sem tökéletes küllemben, plussz ugye a lábai sem 100%-sak. De ízig vérig labrador, akiből árad a szeretet. Agresszivitásnak nyoma sincsen benne, ha tehetné keblére ölelné az egész világot. Tudom bárhova elmehetek vele, nem maradok szégyenben, mert NORMÁLIS labrador. Kyra kutyám ugyanez... Néha b@szakodós, néha önfejű, de komromisszumkész, igazi golden retriever. Aki ha kell dolgozik, ha nem akkor láb alatt hever. Én ilyen retrievereket szeretnék látni. Nincsen tökéletes kutya... De törekedni kell rá. :)

Talit jó ötletnek találom! Merre is vagy Te?