Én nem vitázni akarok, főleg nem parttalanul.

Bármilyen furcsa, sok a kutya, legalábbis a felelős állattartók számához képest.

 

 

 

Az első kutyám egy rövid és drótos németvizsla keverék volt, semmilyen papírral, disznóólban született és élt 8 hetes koráig. Egy sporttáskában hoztam haza, panelba és az előszobába egy kupac fonalférget produkált.

Oltása, oltási könyve akkoriban nem volt.. túléltünk egy parvot, úgy hogy teáskanállal itattuk, mert mindent kihányt.

Azt, hogy csodálatos vadászkutya lett és vele tanultam meg, hogyan kell kutyával bánni azt neki köszönhetem, annyira magasra tette a lécet, hogy évekig utána nem akartam kutyát.

Igazi falusi módon szelektált, vadászat céljára tenyésztett kutya volt. A srác akitől kaptam... hát azt az elvet vallotta, hogy amelyik vizsla egy éves koráig mellette és vadászaton nem tanul meg jól dolgozni az nem érdemes az életre. Jobb esetben elajándékozta a kutyát. Tehát volt tenyészcél ha a módszer durva is volt. Akkoriban az állatorvosok vidéken ritkán jutottak el kutyához, az ivartalanítás ismeretlen fogalom volt.

Vizslámnak egyszer voltak kölykei, mert az állatorvos azt mondta, hogy kell. A kölykök.. B törzskönyves szukától és tkv-es kantól is keveréknek számítottak. Akkoriban.. oltva (oltások 1000 Ft) 2000 Ft-ért keltek el és sokallták. Természetesen nem tudtam mindet vadászhoz adni, néhány kutya kikerült a látókörömből, néhány elpusztult parvóban, mert ugye sajnálták az ismétlő oltásokra a pénzt.

Akkor két dolgot fogadtam meg... sohase lesz szuka kutyám, csak kan és törzskönyves. Nem kell a szikának elleni ahhoz hogy boldog élete legyen.

Hozzáteszem, a kutyának 8 éves korában emlődaganata lett, orvos nem volt hajlandó operálni.. élete végéig kezeltem, egy csodálatos anyaggal. 14 éves korában egy más betegség miatt kellett elaltatni.

 

Tehát én éltem az esélyemmel és utólag nagyon megbántam. Jó... tudom mindenki a saját kárán tanul...