egy ideillö cikk, egy kollégám tallózta :
"hogyan NE csináld.
A nagy hatalmú sündisznócska
Gyerekkorom kedvenc meséje volt A nagy hatalmú sündisznócska. Mese egy sünről,
aki a
semmiből csinálta meg saját hatalmát, s mint a mesékben szokás, el is nyerte
méltó büntetését.
Mint tudjuk, ez mese. Az életben egyre több ilyen sündisznócska bukkan föl, aki
él és virul –
büntetlenül. Csak éppen sok esetben nem sündisznócskának, hanem
rendszergazdának nevezik az
illetőt. De az is lehet, hogy a mi illetőnk csak az állását és egzisztenciáját
féltő munkavállaló, aki
Svejk módjára, betű szerint végrehajtja e tárgyban teljesen tudatlan főnökei
utasításait.
Társadalmunk most érkezett abba a fejlődési szakaszba, amikor a rendszergazda
feladatához már
nem elég a szakmai tudás, fejlett etikai érzék is szükségeltetik. Olyan
képesség, amelynek mindig is
hiányában voltak a másolásvédelmeken és vírusíráson nevelkedett szakma
képviselői, akik persze
jogászért kiáltanak minden esetben, amikor az ő érdekeiken támad hangyányi
sérelem.
A napokban olvastam a Neten egy érdekes írást. Szerzője túlélési útmutatót ad
arra nézve, hogyan
éljük túl a vállalati főnökök és rendszergazdák magánlétünkbe is betörő
kíváncsiskodásait. Különös
egybeesés, hogy több eltérő területről fordultak hozzám segélykéréssel a helyi
rendszergazda
önkényeskedése miatt.
Az első szenvedő alanyok egy országos tömegkommunikációs intézményünk dolgozói
voltak. A
rendszergazda a fejébe vette, hogy megrendszabályozza kollégáit, akik holmi
pornóhosztokkal
szórakoznak ahelyett, hogy a választás komoly eseményeit kísérnék figyelemmel.
Nosza, cselekedett. Rájött, hogy ha megtiltja a proxy kikerülését, akkor a
megfelelő programokkal
nagy hatásfokú automata cenzort állíthat be a kollégák kordában tartására. Be
is állította: tiltott
minden, ami a sex szót tartalmazza. A buta gép persze vakon végrehajtotta a
parancsot. Így aztán a
zenei osztályon megszűnt a sextett. A biológusoknál nincs többé semmi, ami a
szaporodással
kapcsolatos, de a csillagászok is elveszítették a szextánst, sőt a
számítástechnikai műsor
szerkesztősége sem kérhet recensionsexemplart a német kiadóktól – hogy csak a
legmeglepőbb
következményekről beszéljünk.
De sündisznócskánk még tovább ment. Sorban elkezdte letiltani a hasonló
tartalommal bíró
szavakat: bab*, *boy, *girl és porn*. Az eredmény fenomenális: a Neten nincs
többé Babes-Bolyai
Egyetem, nincs többé a stáblistában bestboy és script girl. A Matáv internetes
telefonkönyvéből eltűntek Pornóapáti telefonszámai. Csak a nagy hatalmú
sündisznócska üzenete
világít a monitoron:
Hiba! Hozzáférés megtagadva. Sajnálom, Önnek nincs lehetősége elérni a
http://www.infoseek.com/Titles?qt=babes-bolyai&col=WW
objektumot ezen a cache-en keresztül. Kérem, forduljon a rendszergazdához.
Külön szót érdemelnek a cenzúraprogramok, amelyek központi, aktualizált
adatbázissal dolgoznak.
Egy cég elkészíti az adatbázist valahol Amerikában, ahol az amerikai
értékítéletnek megfelelően
besorolják az Internet szereplőit. És ez az értékítélet azután szép lassan
rányomja magát a világra.
Hol van az amerikai alapító atyák szép álma: Minden ember szabadnak született?
Az USA
kormánya elfogadott bizonyos tartalomszűrési elveket, amelyeket minden
nyilvános könyvtárban
meg kell valósítani, ez a szövetségi támogatás feltétele. Ki tudja, rövidesen
olyan zárolt anyag
szekciók is nyílnak ezekben a könyvtárakban, mint amilyen az Országos Széchényi
Könyvtár
hírhedett Zárolt anyagok tára volt...
A gyermekek és az erkölcs védelme, a munkafegyelem erősítése, a terrorizmus és
a bűnözés elleni
harc mind-mind jó ürügy azoknak, akik hatalmi mániájukat másokon szeretnék
kiélni. Közben az
egykori barát, a segítőtárs, a számítógép mindent figyelő, gyűlölt eszközzé, a
magánéletbe behatoló
kémmé válik.
Az Internet valósította meg először igazán az információk és a nézetek szabad
áramlását. Tényleg?
Meddig is volt szabad az Internet? Mikor indultak meg az első perek? Egy
korszak lezárult.
Beléptünk a Cyberspace világába, ahol – tudtunkkal vagy anélkül – hatékonyabban
ellenőrizhetnek
bennünket, mint valaha, jobban megszabhatják, mit olvashatunk és mit nem, mint
bármikor
korábban. Az amerikai iskolai hálózatról, a K12-ről írta valaki nekem, egyelőre
ellenőrzés nélküli
otthoni gépéről: „Ez egy olyan hálózat, amelynek valójában egyetlen
szolgáltatása van: a központi
cenzúra.” Látván a magyar Sulinet felépítését, az embernek az az érzése, a K12
megérkezett a hazai
iskolákba. A teljes szűrést még nem kapcsolták be, s talán még nem is jutott
eszükbe, hogy valaha
is megtegyék. Vagy talán én vagyok idealista?"
Egyébként éppen most teszteljük, borzasztó. És nekem nem is megy ráadásul ...
Üdv,
eSPé