memetika: Richard Dawkins 1976-ban született elmélete alapján terebélyesedő (proto-)tudomány. Az elnevezés az utánzás (mimézis) és az örökléstan (genetika) szavak kombinációjából ered. Dawkins elmélete szerint mindenkiben több tízezer mém található. Ezek egyszerűen értelmezve aprócska kulturális információkat tartalmazó. A mémek intenzíven igyekeznek reprodukálni és örökíteni önmagukat, ilyenformán a tevékenységüket értelmezve felfoghatjuk a mémeket replikátoroknak (önmaga lemásolására adott parancssor).

A klb. replikátorok ellenérdekeltek, valamennyi harcol a saját fennmaradásért, tulajdonképpen az egyetlen feladata önmaga lemásolásának kierőszakolása - a lehető legkisebb eltéréssel. Itt érkeztünk el a génekhez, mert a törzsfejlődés szempontjából a replikátorok valójában a gének. Következésképpen Dawkins értelmezése szerint a fejlődés nem más, mint a másolás során bekövetkezett hibákból eredő, a túlélési esélyeket javító és a további másolást lehetővé tevő tulajdonságok véletlenszerű kifejlődése. (Dawkins, 1986)

A mindenkori környezethez jobban alkalmazkodó replikátorok eredményesebben működnek, azaz hatékonyabban másolódnak és terjednek, mint a környezethez nem v. kevésbé alkalmazkodó társaik.

Vagyis miközben a replikátoroknak önmaguk másolása az elsődleges céljuk - méghozzá a lehető legpontosabban - de bizonyos eltérések, módosulások, mutációk újra és újra létrehoznak hatékonyabb egyedeket is. Ezek az egyedek mivel sikeresebben alkalmazkodnak a környezetükhöz, mint társaik, kiszorítják a régihez pontosabban hasonlító verziókat, mígnem a fejlődés újabb lépcsőjén egy belőlük kifejlődött, de némiképpen még jobban alkalmazkodó egyed veszi át az irányítást.

A természetes kiválasztódás tehát - a memetika magyarázata szerint – nem más, mint a replikáció folyamatában bekövetkező eltérés felülkerekedése. Dawkins szerint ezek az eltérések tehették lehetővé, hogy különböző környezeti feltételekhez alkalmazkodó, és egyre bonyolultabb szervezetek, fajok, alfajok, változatok alakuljanak ki. És az egész folyamat alapja a másolásban bekövetkező „hiba”, vagyis az, hogy a másolás viszonylag pontatlan.

Dawkins bírálói az elmélet vallásellenességét vetik elsősorban az alkotó szemére. Az elméletet Blackmore fejlesztette tovább, s ma már egyre elfogadottabb.

(Richard Dawkins: Az önző gén; Susan Balckmore: Ébredés a mémálomból; Sebők Zoltán: Élősködő kultúra) http://memetika.lap.hu/

 

egy majdnem off szócikk a lexikonból