Nem örülök ennek az írásnak. Úgy vagyok vele, mint annyi sok kellemetlen dologgal a világban: tudomásul veszem.
Rossz érzés, ha két ember, akit (nem pontosan ugyanúgy és ugyanazért) becsülök, és valamennyire -úgy hiszem- értek, egymást nem becsüli.
Úgy vélem, és korábban is hangot adtam ennek, hogy nem csak tudományos igényességű gondolkodás létezik. Annak megvan a maga nehézkessége, és valamiféle kicsinyesség a léptékben, ütemben. Viszont nélkülözhetetlen.
A praktikus mentális működés képes logikátlan bakugrásokra, mely által az esetek kis százalékában gyors és átütő sikerre vezet. Ha ez történt, meg kell becsülni. Nincs minden végiggondolva, de éppen az a gyorsító faktor, hogy milyen kockázatot vagyunk hajlandók vállalni bizonyos tényezők figyelmen kívül hagyásával. Nem válaszolunk mindig a miértre, és de segíthetünk valakinek, akinek aztán később szintén baja lesz a miértekkel. Talán nem is miérteket akar, hanem eredményt, javulást. Hogy aztán ez milyen hangsúlyokal van előadva és képviselve, az egy másik kérdés.
Nem tartom szerencsésnek, ha valakinek a szakmai, emberi , és saját teljes galambász-identitásának súlyát megvillantó írás olyan színben tüntet fel egy másik embert, mintha sportunk jelen korának minden (jogosan említett) anomáliájához köze lenne. Félek a további megszólalásoktól a témában. De tudomásul veszem azokat is :(