:-)))

JANUÁR

"... Éjfél van:... amikor láthatatlan szánok csilingelnek ismeretlen utakon, s az Úr felhőn túli pitvarában két vándor áll a csillagok ragyogó trónusa előtt. Az egyik tépett, havas szakállú agg, a másik ifjú ember.
- Elvégeztem... - és leteszi a tarisznyáját meg a botot...
Az ifjú felveszi a botot, meg a tarisznyát...
Csak egyet kérek... Add, hogy hosszú legyen a virágos tavasz, bőkezű a búzaérlelő nyár, vidám a szüretes ősz és nyugodt, telekamrás a tél... Én leszek az idő egy évig... engedd megnekem, hogy lassú legyek, ha örömre válnak a percek, és gyorsan múló, amikor a bánatot mérem... felragyog a felhőn túli világ. A vándor elindul a csillagerdők úttalan útjain a Földre..."
"... A toronyban elhangzott már az órák zengése, de a kongás szétrepült az éjszakában... Szétáradt az erdők felett, hol némán állnak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az idő..."
"... Január van.
Tél van..."
"... Alusznak a fák, gyökérmarkukba szorítva a föld melegét, alusznak a cserjék, magukra borítva hószoknyájukat, alszanak a rügyek, a vágy tavaszi virágai, a lepkék bábkoprsójukban, a bogarak a vén fák kérge alatt, a mókusok az odvak párnás melegén és a varjak a szellős magasságban, fekete szárnyuk alatt őrizvén piros szívüket..."
"... Havas, csendes, fehér világ. A felhők lassan szállnak nehéz terhükkel, és az erdő néma, mint a gondolat..."
"... a tó jegén hópelyhek járták a menyasszonytáncot, és a Tél megfiatalodva rakta a jégen a kopgóst. A szél pedig dúdolt hozzá... És nem lehetett tudni, mi a tükör és mi a valóság. A jég-e a tükör vagy alatta a víz vagy a kettő együtt vagy egyik se... megnőtt, csontosodott... a Tél. Patyolat mentéjéről a kökény pitykegombokat leették a rigók... búbos pacsirták szaladgáltak dideregve... kerestek valamit,... panaszát elkobozta a szél... hurcolta át árkon-bokron...
- Miért fütyülnek olyan keservesen a pacsirták - kérdezte egy kisgyerek a szánkóban, mert ő boldog volt új csizmáiban -, talán fázik a lábuk?
- A Tavaszért - mondta apja...
- Milyen szépet mondott az ember - siránkoztak a pacsirták -, milyen boldogság van benne!
És nem tudták, hogy nélkülük sosem született volna meg a szó... Mit tudták, hogy tipegő kis lábuk milyen levelet írt a jégre..."
"... , hogy a keleti ég virradó lángolásában az ígéretcsikók patája alatt szikrázik majd az erdei út... jön már vissza a fényes fogat..., de csak lépésben. Halkan pengnek a csengők..."
"... S a szánkóról számba veszi az erdei világot az ifjú Január..."

Fekete István - novella részletek

:-)))