Az első felével nagyjából egyet értek, bár némi mozgástér német birodalmi játékban, illetve az angolokkal nagypolitikában akkori számítás szerint még volt. Továbbá ne feledjük a magyar majd ezeréves államisággal rendelkező nemzet volt, öntudatos politikai vezetőkkel.

A nemzetiségi helyzet még nem volt annyira drámai, mint később (ruszinok, szlovákok döntő többsége mellettünk állt, a németek, románok megosztva, de többségük ellenünk, szerbek döntő többsége ellenünk). Trianont ne vetítsük előre, sosem következett volna be, ha Clemanceau nem utálja a magyarokat Nagyjából így is sikerült katonailag semlegesíteni őket (határozottabb hadvezetéssel a tavaszi hadjárat után gyakorlatilag lerendezhető lett volna a szerb és román kérdés).

Kossuth-tal szemben igen csak rosszindulatú összehasonlítás a Torgyán. Nem volt szent, de nem vádolhatja senki se azzal bort ivott és vizet prédikált. Mai politikusok közül szerintem bárkivel fals lenne az összehasonlítása. Görgey jó katona, de sajnos nem zseni, nem egy Napoleon, vagy Hunyadi János. A szabadságharc egyik legnagyobb problémája a jól képzett főtisztek hiánya volt ( ezért próbálkoztak például a lengyelekkel, akik közül igazán csak Bem vált be).