Végül is nem csoda, hogy a nyugati étrendek közül a krétai a legjobb. Pláne ha helyileg Krétán alkalmazták a vizsgálati alanyok.

Egyre északabbra egyre kevésbé tűrik a glutént, nagyjából aszerint amilyen irányban a mezőgazdaság jellemzően elterjedt. Legalábbis ez egy magyarázat. Kréta nincs túl messze Mezopotámiától, ráadásul nagyobbacska sziget, eléggé adaptálódhattak már a helyiek a saját étrendjükhöz.

Mi meg itt Kárpát-medencében borzalmasan keveredett génekkel vagyunk, valószínűleg ki is van átlagolva bennünk mindaz ami északtól délig, kelettől nyugatig a környéken jellemző.

A paleolit étrend nem pont a krétai piramist fordítja meg, inkább a nyugati étrendekét általában.

Szokták mondani elnagyoltan, hogy "semmi se káros, amíg nem viszed túlzásba"; ha belegondolsz hogy az ősember mennyi vadbúzát rágcsálhatott, ahhoz képest nagyon erős túlzás a lengedező kalászok tengere és a búza alapélelmiszer mivolta. Nyilván sokan megszokták már azóta, de pl. eszkimókat jobb távol tartani a kenyértől. Talán valami indiánregényben olvastam először, hogy a rezervátumba terelt sziúk mennyire betegek lettek a fehér ember kajájától - de egyébként is közhely, hogy ha egy természeti népet "megfertőz" a Nyugat, akkor először is a többség elhullik.

A tej ártalmainak is vannak fokozatai. Inzulinválasz serkentő hatás, bocinak címzett hormonok súlyos dózisai, pasztőrizálásból eredő baktériumflóra diszkrimináció az ammóniatermelők javára, vagy a tömegtenyésztett állatok állandó antibiotikumozásából visszamaradt anyagok (genny:-)).... nagyon nem mindegy hogy legelésző házilag nevelt állatok friss tejét issza valaki vagy nagyüzemi marhák nagyüzemi tejét.

Kőkori szemmel a legnagyobb dobás Krétán a rengeteg napsütés, az oliva és a hal. A "tiltott" dolgokat meg jól megszokhatták; egy nagy sziget a legjobb arra hogy az alkalmatlan gének kiszelektálódjanak de azért legyen valami genetikai változatosság.