Juan Gris

Magánvélemény

  Munkámban az értelem és a képzelet tényezőit használom fel. Konkrét formát igyekszem adni az absztraktnak. Az általánostól haladok a különös felé, s ezen azt értem, hogy absztrakcióból indulok el valamely valóságos tény felé.
  Az én művészetem, ahogy Raynal mondta, a szintézis, a dedukció művészete.
S a felhasznált tényezőket egy új minőséggel próbálom felruházni; általános típusokból kiindulva különös egyedeket akarok létrehozni.
  Úgy vélem, hogy a festészetben az archítekturális elem nem egyéb, mint matematika, absztrakció; ezt szeretném emberibbé oldani. Cézanne hengert formált a palackból, én viszont a hengerből indulok ki, és sajátos, egyéni formát adok neki; a hengerből palackot csinálok, méghozzá egyéni jelleggel bíró palackot. Cézanne az architektúra irányába halad, én viszont eltávolodni igyekszem az architektúrától.      Ezért van az, hogy absztrakciókkal (színekkel) szerkesztek, és csak akkor igazítok a kompozíción, amikor a színek már tárgyak formáját öltötték. Például: festek egy fekete-fehér kompozíciót, de csak akkor lépek közbe, amikor a fehérből papír lett, a feketéből pedig árnyék: a fehéret úgy igazítom, hogy papír legyen, a feketét meg úgy, hogy árnyék legyen.
  Ez a festészet úgy viszonylik a többihez, mint a vers a prózához.
Noha rendszeremmel talán messze távolodtam a naturalista, avagy idealista művészet minden formájától, a gyakorlatban nem szakíthatok a Louvre-ral. Az én módszerem azonos minden más korszak módszerével, a klasszikus mesterek módszerével: olyan technikai eszközöket használok, amelyek mindig állandóak maradnak.

_{^{/Zentai Éva ford./}}

_{^{/Juan Gris: Körte-szőlő/}}