Nem egy tényezőt emelnék ki mint olyat, ami minket Németország és a többi mobilis mintaország mögé taszít, hanem sokat. Mert itt egyszerre alacsonyak a bérek, drága a bérlakás, kevés a mozgósítható vagyontárgy, megbízhatatlan jövedelemforrás a lakáskiadás és iszonyatosak a hitelkamatok. Ezt közgazdászok tudják egy mérőszámba zsúfolni, a közember csak érzi. Ezek (és nyilván még más tényezők) vezetnek oda, hogy sokan, akik még tudnának dolgozni, felülnek az ország nyakára, satöbbi. De alapjaiban cinikusnak, vagy legalábbis mária-antóniásan naivnak tartom azt a nyugati sopánkodást, hogy "nem vagyunk mobilisak." Valamikor 1988 körül jelent meg a Ludasban ez a kétsoros, aminek csak az első sorát írom ide, a másikat úgyis kitaláljátok: "Nyugati vélemény Magyarországról: Veszélyesen sokat dolgozunk."

Abba a népszerű vitába meg kezdettől fova nem akartam beszállni, hogy van-e olyan ember, aki jogosan mondja: "Autóznom kell a munkahelyem miatt." Ezt legfeljebb a fentiek következményeként tudnám szóba hozni, de ahhoz már nincs kedvem. És abba is hagyom az offolást, mert vissza kell mennem a túrabeszámolóhoz.