"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében,
de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye.
Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik,
amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára,
és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre.
Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének,
hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is.
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul,
őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.
MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."

(Colleen McCullough: Tövismadarak)