A Négysáncverseny története II.
1999-ben kezdődött el Janne Ahonen évtizede!
Első összetett győzelmét pl. úgy szerezte, hogy egy szakaszversenyt sem tudott megnyerni, de mivel egyenletes, jó teljesítménnyel folyamatosan az élmezőnyben végzett, így az 5. és három 2. helyezése elégnek bizonyult a Négysáncverseny megnyeréséhez!
Ezt persze még elősegítette Martin Schmitt formahanyatlása is, hiszen az első két versenyt ugyan megnyerte, de a másik kettőn már jóval hátrébb végzett, így még a dobogóról is lemaradt!
Ahonenen kívül eddig 7 sportolónak sikerült még ez a bravúr (H. Silvenoinen,
N. Kamenski, H. Queck, J. Raska, I. Mork, E. Vettori és R. Laakonen).
Ennek ellenpéldájaként viszont olyan is előfordult, hogy 3 sikerrel sem tudtak a legjobbak lenni. A 70-es években ez a kétes eredmény négy ugrónak is "sikerült"
(I. Mork, Y. Kasaya, K. Schnabl és T. Innauer).
Közülük a norvég Ingolf Mork az egyetlen, aki győzelmek nélkül tudott összetettet nyerni, ugyanakkor 3 győzelemmel sem sikerült a végső sikert kivívnia!
1971/72-ben Yukio Kasaya /fekete-fehér képen/ az első 3 versenyt zsinórban megnyerte, toronymagas esélyesként azonban a 4. versenyen nem vett részt, mivel a Japán Síszövetség az összes japán ugrót hazarendelte /!/, hogy az olimpai kvalifikáción részt vehessenek! Mint utóbb kiderült nem járt rosszul Yukio, hogy a Négysánc győzelmét fel kellett áldoznia, hiszen az 1972-es sapporói Téli Olimpián normálsáncon olimpiai bajnok lett!
Kasaya mellett még Toni Innauer az, aki 3 győzelme ellenére sem állhatott fel összetettben a dobogóra! Ez azért fordulhatott elő, mert a Négysáncverseny végső pontszámításánál nem a VK-pontokat veszik figyelembe, hanem az ugrásokért kapott pontokat összesítik!
1996/97-ben vezették be a kieséses selejtezőket, az ún. K.O.-rendszert, melynek lényege, hogy az első napi selejtezők után 50 versenyző folytathatja!
Őket 25 párba rendezik /az 1. az 50.-kel, a 2. a 49.-kel stb./ és így egymással küzdenek meg a döntőért. A 25 győztesen kívül az 5 legjobb kieső /lucky looser - szerencsés vesztes/ is továbbjut, így alakul ki a 30-as finálé!
A Négysáncverseny egyik nagy sporttörténeti momentumára a sorozat 50. évfordulóján került sor 2001/02-ben! Ekkor fordult ugyanis először elő, hogy egy versenyző úgy nyerje meg az összetettet, hogy mind a 4 sáncon az első helyen végez (ezt hívják Grand Slam-nek). A nehézség ebben az, hogy 8 napon keresztül kell folyamatosan jobb teljesítményt nyújtania a többieknél, valamint ha valakinek sikerül az első 3 versenyen nyernie, akkor az utolsó sáncon már olyan pszichikai nyomás nehezedik rá, amit "túlélni" is nehéz! Sven Hannawaldnak ez sikerült, bár a verseny után azt nyilatkozta, hogy majdnem "belehalt", olyan ideges volt, a Sport Bild német sportmagazinnak pedig azt, hogy: "Az biztos, hogy Grand Slamre a következő 50 évben nem lesz képes senki!"
Hogy mennyire nehéz a Grand Slam végrehajtása az rá 3 évre ismét bizonyításra került, amikor is a szezont domináló Janne Ahonen megnyerte az első 3 versenyt, végül a 4.-et nem bírta és "csak" második lett Martin Höllwarth mögött, így továbbra is Hannawald az egyetlen "Grállovag"!
Ahonen pályafutása során 5-ször nyerte meg a tornát, utoljára 2008-ban, egykori példaképét, Jens Weißflogot taszítva le a trónról, így ezzel ő tartja a Négysánc győzelmek rekordját! Ahonent eddig összetettben senkinek sem sikerült túlszárnyalnia, azonban 9 futamgyőzelménél Wirkola és Weißflog /10-10/ is többet szerzett! Ahonen nevéhez fűződik még egy kivételes eredmény is!
2005/06-ban tizedre megegyező pontszámot /1081,5/ ért el a cseh Jakub Jandával, így először avattak két győztest a Négysáncversenyek történetében!
A legutóbbi Négysáncverseny legutóbbi győztese az a Wolfgang Loitzl lett, aki 29 évesen ért fel a csúcsra úgy, hogy a 4 sáncon hármon győzni tudott és 1123,7 pontot szedett össze, még soha senki nem nyert ilyen magas pontszámmal, az eddigi rekordot a zseniális Janne Ahonen tartotta 1085,8 ponttal!
Ráadásul az utolsó versenyen a maximális öt 20-ast kapta a pontozóktól, melyre igen rég volt példa! Utoljára az 1975/76-os szezonban az akkori bálvány, Toni Innauer érte el ezt a bravúrt, aki rendkívül örült annak, hogy újra egy osztrák mutathatta be ezt a kivételes teljesítményt!
Wolfgang Loitzl 222 "sikertelen" VK-verseny után éppen a Négysáncversenyen tudott először győzni, mindjárt 3-szor is!
Az eddigi Négysáncversenyek végeredményei:
http://www.michael-lack.de/die_tournee-wertung_von_1953-1960.html
