dolna Creative Commons License 2009.12.27 0 0 5826
Pék Pál: Szakad a hó

Hűl már az ünnep, s homályában
milyen szélcsönd omlik ránk.
Miféle egek gödreiből
zuhog a szívre éjszakánk!

Hó szakad a szem tükrébe,
s dajkálva az arcodat,
kibicsakló holnapunkért
riasszak így holtakat?

S vergődjön az ágak rácsán
halott fehér homlokom…?
Hiába fogsz, ordas évek
csordája csörtet ágyamon.

S kés-időnket lehazudva
magad velem csorbítod…?
Tested fölött füvek lángja,
hantolatlan föld vagyok.