Kedves ChonGhe,
a hinduizmus nagyon szerteágazó... számtalan iskola, sokféle vélemény... olyan dzsungel, amiben nem egyszerű meglátni a rendszert. Ami persze nem jelenti azt, hogy nincs benne rendszer :)

Ugyanakkor: az indológusok első nemzedékei a hódító angolokkal érkeztek... esetükben objektivitásról nem beszélhetünk, a cél a gyarmatosítás igazolása (mi fehérek különbek vagyunk...), illetve a keresztény hittérítés.
Hogy érzékeltessem a kor hangulatát, néhány idézet:
Warren Hastings márki, India kormányzója, az 1770-es években: „A hinduk pusztán állati funkciókra korlátozódó lényeknek tűnnek, de azt állatok közül is inkább a közömbösebb fajtákból valók, s értelmük nem fejlettebb mint egy kutyáé.”
Lord Bentinck főkormányzó az 1830-as években a puszta márvány nyersanyagárán kívánta elárvereztetni a Tádzs Mahalt - mint értéktelen vackot.
Rendben, ezek a politikusok. Nézzük a tudósokat, a kor indológusait, kiknek munkáit meghatározó jelentőségűnek tartják ma is:
Részlet Max Müller egy leveléből: „Tíz évig csendesen szeretnék közöttük élni, megtanulni a nyelvet, és megpróbálni barátságokat kötni. Aztán meglátnám, hogy beleillenék-e egy olyan munkába, amelynek segítségével a régi indiai papság hazugságai cáfolhatók, és amellyel megnyílik az út a kereszténység egyszerű tanításai előtt.”
H.H. Wilson: „hinduk vallása nem egy koncentrált, kerek egész, hanem egy heterogén keverék, amelyet különböző és nem ritkán nem összeillő elemekből állítottak össze. Csak hozzátoldottak néhány régi elemhez néhány bizonytalan eredetű dolgot, amelynek nagy része kiemelkedően káros és botrányos. Babonásságuk alapja a tudatlanság, és amíg az alapot ki nem húzzák alóla, addig a felépítmény - bármilyen üres és rothadt - továbbra is állni fog.”
Theodor Goldstücker: „A harc ez ellen az ellenség ellen egyszerű és vonzó is egyben. Egy felnövekvő nemzedéknek meg kell tanítani Európa ősi irodalmát.”

Nem sorolom tovább... de nem csodálkozom azon, hogy megállapításaik objektivitása erősen hiányos. Teszem persze hozzá, a nyugati közvélemény más része meg romantikus ámulattal csodálkozott rá Keletre (nem csak Indiára), amiből természetesen szintén hiányzik az objektivitás.

Visszakanyarodva a politeizmusra... egyébként maga Max Müller sem politeizmusként beszél a hindu vallásról, inkább megalkotja a henoteizmus kategóriát (heis theos - „egy isten”), valamiféle átmenetként a politeizmus és a monoteizmus között.

"De úgy tudom, a hundu szentháromságon kívül vannak más istenek/félistenek?"
Én a félisten teminológiával sem vagyok igazán kibékülve, az a nyugati világban a görögök óta az istenek és az emberek egybekeléséből származó utódokat jelenti. A hinduknál ezek a lények halandó teremtmények. Különféle létformákról beszélnek, állat, ember, s az emberfölötti létforma, a "félistenek", a dévák. A szanszkrt szó a div fénylik, ragyog igéből származik, s így tulajdonképpen "fénylőt" jelent. Talán az angyalok elnevezés jobb, mint a félisten. Ők vívnak meg a "bukott angyalokkal", az aszurákkal. Őket tekintik a természeti erők közvetlen irányítóinak is, ennyiben tehát fordulnak hozzájuk. Ilyen "félisten" Szúrja (a napisten), vagy Indra, a dévák királya.

Másfelől beszélhetünk az avatárokról. A szanszkrt szó: ava-tára - "le átkelő", arra utal, hogy Isten alászáll a maga világából, és megjelenik az emberek között. Ilyen avatárok Ráma vagy Krsna...
Az avatárokra vonatkozott az előző hsz-om harmadik idézete:
„Isten egy. Hívei meditációját követve
ez az egy formájú számtalan alakot ölt.”

Elnézést a hosszúra nyúlt hsz-ért...
:)
acsd