Házunk előtt két óvoda van. Mindkettőt külön kerítés veszi körbe, a köztük átmenő járdán (ha egyáltalán lehet annak nevezni) bokáig ér a kutyaürülék. Szegény udvaros bácsik takarítják amikor tehetik, de nap-nap után egyre több és több lesz.
Komolyan mondom, ha átmegyek a túloldalon lévő boltba, inkább megkerülöm az óvodák közül valamelyiket.
A lányom is tavaly még az óvodák egyikébe járt, szinte minden nap mosnom kellett a cipőjét.
Félreértés ne essék, én szeretem a kutyákat. De az már mégiscsak sok, hogy a "drága gazdi" rohan a blökijével a kutyafuttatóra (ami a bolt mögött van), és ugyan, én nagyon sietek, nincs időm felszedni felkiáltással húzza-vonja kedvencét minél messzebb a "tett helyszínétől". Arra van ideje, hogy fél órával később immár a játszótéren labdázzon a kutyával(!)
És amikor szólunk, hogy ez játszótér, következik a rizsa, hogy nekem is van gyerekem... és hogy én mindig felszedem (ja, a két óvoda között is...)....

És sajnos nem egy ilyen kutyással találkoztam.