Hát a feleségem mostanában kimondottan örül, ha nem vagyok otthon - és aztán még jobban örül, hogy nem esett bajom kinnt. Neki minden baja van, nem tud lemenni 100 métert, mert 2 hétig oda a dereka, cigizik, reggel csak kávét iszik, TV-zik, számgépezik - na meg otthon takarít, főz, mos stb. 10 éve nem dolgozik és nem kap egy fillér támogatást se az államtól, mert már nem bírta - az utolsó két évben 16 hónapot volt betegállományban, de nem akarta kijárni a rokkantságit - és aztan már nem lehetett. A 10 év alatt járta az orvosokat, injekciózták. 2003-ban mondtam is neki, hogy mit próbálgathatna otthon is - kiröhögött. Aztán erről nem dumáltam vele. Tavalyelőtt, mikor nagyon kivolt a gyógyszerektől - mondom vedd észre, ha beveszed a gyógyszert, ha nem - utána ugyanúgy fáj mindened. Próbálj egyszer nem elmenni a dokihoz és várd ki míg elmúlik magától.

Meg merte néha csinálni - és aszonta, hogy aztán tovább nyugodtabb. Két hete csütörtökön, mikor 8 körül jövök haza a fociról - magától kezdett a hangról kérdezősködni. 9 óráig faggatott legnagyobb meglepetésemre - mi volna jó a vállára, mi volna jó a talpára (nagyon csúnya ekcém) stb. Megengedte, hogy a fájós vállát kopogtassam minden ujjammal kb 5 percig, közben meg játszott a számgépen. Mondja au, ez fáj, mondom nyugi, csak játszál, oda figyelj, én meg kopogtatok. Aztán csak a duma közben kiböki, hogy nem érzi a vállában a szúrást.

Néha néha, mikor észreveszem a kék foltot a kezemen (a focin szenvedem el az ütést) és megyek a túrámra - mondom neki látod ezt, mikor hazajövök nem lesz ott........ Azért meglehet gondolkodott a dolgokon......