Tanácstalan, és egyelôre még békés vagyok (nem). Falusias környezetbe költöztünk, a ház elôtti utcarész eddig eléggé elhanyagolt volt. Rendbetettünk, karbantartjuk, szeretünk egyébként itt nagyon. Mióta kipucoltuk a ház elôti dzsumbujt, elég jól látszik, hogy elôszeretettel szaratják oda kutyáikat a faluban és a közeli lakcsin lakó népek.
Az elsô, rajtakapott jelentkezôket sikeresen megkértük, hogy ne hagyják ott a szart, voltak nem szép párbeszédek, viszont minden kifogást (nincs nálam nájlon/papír, hová dobjam stb.) könnyen leszereltünk. Arra, hogy "dehátmásisideszaratta" rendszeres válasz, hogy "mi sem szarunk a maga háza/lakása elé".
Már ki is tettünk egy cetlit, hogy ne hagyják ott a szart a kutyák után, spagóval körbekerítettük a földrészt, hogy ne csábítsa a kutyákat.
Ám. A kitûzött cetliket rendszeresen leszedik, akad még kutyaszar olykor, és legutóbb (ma este) a szart a bejáratuk elôtti földsávon találtam, ha bringával jövök, akkor áttolom rajta, ha kocsival, akkor meg beletrappolok.
Ez azért már sok volt. Erôszakon gondolkodom (a gazdi ellen) rajtakapás esetén. Nemtom, az ide látogatóknak milyen megoldások jutnak az eszükbe, még a békés rendezés is belefér, csak hatásos legyen.
Kiegészítésképpen: rosszul vagyok a kutyaszar eltakarításakor. Hányni tudnék, komolyan, annyira undorítónak tartom. És igénytelen fostalicskának gondolom azt a gazdát, aki ezt ottagyja más portája elôtt, vagy akárhol.
Eddig szórtam már ki feketeborsot, lehet röhögni, én is Sicc könyveken nôttem fel. Rajzszög és egyéb nem fér bele az eszméimbe, szeretem a kutyákat, és tudom, hogy a gazdik tehetnek arról, hogy ottmarad a szar utánuk.
Egyelôre tanácstalanok vagyunk, hamarosan itthon töltünk pár napot, megfigyeléssel.