,,Az a tű folyton ott a vénán,
  És te eltűrsz mindent némán.
  Életed mely alig lüktet,
  De a szemed a tévére dülled,
  És bent a kórteremben,
  A szelíd fehér csendben
  Áthasít a zsoltár,
  Hogy valaha ember voltál"/Ákos/