Na, ezen meg én nevettem egy jót !!! Nem, nem azért hívom leszaromtablettáknak ezeket a szereket, mert leszarom bevenni, sőt, nagyon is jó szereknek tartom ezeket, mivel mint mondtam, egyszer már teljesen meggyógyultam, mármint a pánikból. Hanem mikor 12 éve először kerültem pszihiáterhez, kérdezgetett, hogy mégis min stresszelek, én meg nem igazán tudtam neki nagy problémákról beszámolni, csak a mindennapi rohanás-reggel időre munkába, azután sietni haza, -háztartás stb.... És akkor mondtam neki, hogy igazából nem tudom mi váltja ezt ki belőlem, mert ilyen gondjai mindenkinek vannak, és attól, hogy szedem ezeket a gyógyszereket, (xanax stb...) attól még a problémáim ugyanúgy meglesznek, hogy fogok én akkor meggyógyulni ? Erre azt a választ adta, hogy igen, ilyen problémái mindenkinek vannak, csak nem mindenkinek egyforma erős az idegrendszere, és nem mindenki bírja hosszútávon feldolgozni . na, és most jön a lényeg , ha szedem a leszaromtablettákat, attól még a probléma megmarad, csak én le fogom szarni őket, nem veszem fel annyira, nem rágódok hülyeségeken. Bocsánat a csúnya szavakért, remélem nem zárnak ki a topicból ez miatt.
Az utazással meg nem az a gondom, hogy nem merek elmenni,( én állítólag nem vagyok olyan súlyos pánikbeteg) csak az anyagi része okozna lehet problémát ennek a kezelésnek.
De, különben igazad van, lazábban kellene vennem az életet. Én különben nagyon is értékelem, hogy élhetek, hogy megszülettem erre a földre, alapjában véve jó kedélyű, életvidám ( 35 éves nő) vagyok, csak az utóbbi években értek nagyobb megrázkódtatások, volt két elhalt terhességem, nem sikerül a baba, és most nemrégen megszült a barátnőm, így még jobban fusztrált a dolog, és arra gyanítok, hogy ez válthatta ki belőlem a pánikot.
Mindig is olyan voltam, hogy szerettem volna megfelelni a környezetemnek, már iskolában is, a munkahelyemen is. Azt mondják maximalista vagyok.Hát... ebben az egy dologban nem tudok megfelelni......