Na, ez van a hitellel is. Szomszédom pld. azért költ el minden megkeresett egy forintból kettőt, mert a megszerzett anyagi javakkal igyekszik a saját újkeletű polgári identitását demonstrálni. Közben pedig még csak nem is úgy gondolkodik, hogy hitelt vesz fel, hanem hogy részletre vásárol. Né, milyen remek, megveszi ezt a pöcc kis házimozit, mert jönnek a kölyök barátai és mit szólnak, ha még egy szaros házimozi sincs, szóval elhozza a házimozit most ingyér', oszt tíz hónap alatt kifizeti, havi mitommén, 8 ezres törlesztőrészlettel.

Amikor meg kiszámolom kis kockáspapíron, hogy mennyivel többe is fáj ez neki így, mint ha januártól félretenné a rávalót és megvenné karácsonyra, akkor megvonaj a vállát, hogy őt nem érdekli, ez neki "jár".
Nincs ezen komolyabban mit háborogni, ha neki megéri, hogy a szerzési vágy miatt ekkora felárat fizessen, hát akkor fizessen, mi az annyira elviselhetetlenül rossz ebben?