tőlem bárki jöhet. :o))

leföljebb nem nézek rá. :o)

(már kicsi koromban is kezdtem gyakorolni: úgy másfél éveske lehettem, amikor a villamoson, anyám ölében üldögélve nézelődtem. leült velünk szemben egy néger bácsi - akkoriban igen ritka jelenség volt - és kedvesen mosolygott rám. nem tudhatta szegény, hogy nem szeretem az idegeneket - magamnak való, egáltalán nem kedves kiskölök voltam. ekkor is mogorván összefontam magam előtt a karjaimat és morcosan közöltem vele: ne nézz rám, te pilos! állítólag, szegény majd' lefordult az ülésről, annyira hahotázott. :o))) a mogorvaságom az idők folyamán enyhült... és a "pilosokat" is kedvelem.)