Tavaly nyáron voltam olyan helyzetben,hogy komollyá vált a kapcsolat 4 hónap után megkérték a kezem és én teljesen pánikba estem,mert elég sok gondom volt sőt van is és aki engem vállal az bizony a gondokból is kap.No,mármost előző tapasztalataim alapján a gondok aláásták a kapcsolatot sőt azt tapasztaltam válogattak volna bennem,a jó jöhet a bajt meg oldjam meg egyedül.Ha az ember szeret valakit egyrészt nem akar csalódni benne és inkább mielőtt tényleg komollyá válna lelép védekezésből ne sérüljön nagyot én ezt próbáltam, de türelmes volt velem a párom ekkor lép életbe a másik félelem,a gondok majd jól aláássák a kapcsolatunk és mi lesz.Tudom ez így olyan mint az a mese mikor meglátott a fiatalasszony 1 követ,és félt hogy agyonütei a még meg sem született gyerekét,de akit már leforráztak a végén a hideg víztől is fél.Nekem nálunk a párom türelme segít, de néha most is nehéz,mert a gondokat valahogy egyedül akarom megoldani,mert félek lehet cserben hagy ,hát hogy ezt ő hogyan viseli oldalakat leht írni.persze egyre inkább bízom és próbálok rátámaszkodni ,de ez sok idő.

Lehet zavaros voltam...??