Szerintem, ha az LGT-t valaki miatt melankólikusnak nevezhetjük az csak a Presser lehet. Ő képviselte ezt a keserű, reménytelen érzést sugalló számokat(Ahogy mindenki,A búcsú,A mozi,Szél lassan elfújja...) de ezek nagyon is kellettek. Az LGT ettől nagyszerű. Ha bánatod van, ha boldog vagy, ha mindenki lenéz...mindig van pár szám ami illik a hangulathoz és újra erőre kapsz.
Barta-James kérdés: Barta tehetségesebb, James pedig szorgalommal pótolta ezt a "lemaradást". Számomra mindketten benne vannak a TOP5 gitárosba. Tátrai,Barta,James,Bencsik Samu,Szűcs Antal...szerintem nincs értelme sorrendbe állítani, mindegyik másért jó. Mindenkinek valamelyik kicsit közelebb áll a szívéhez.
Radicsot szándékosan nem sorolom ide, nekem Ő tűnik inkább kicsit ilyen legenda utánérzésnek. Volt pár jó éve a 70es évek elejétől a közepéig kb. aztán tönkre is tette magát, és szerzőként se tevékenykedett. Nekem Ő van kicsit túl rajongva.
Ha valaki James gitárjátékában kételkedik akkor javaslom a Ne hidd el című saját számát. Ha Barta nem tetszik, akkor nekem csupán az a pár hang a Tengelykezűből ami kétszer ismétlődik a számban több dobleütés után, vagy egy Barta szerzemény az Ordító arcok, ami nem az ő gitárjátékáról emlékezetes nekem hanem a Frenreisz fúvós szólójától...