A mai karácsony gyökerei

MILLIÓKNAK világszerte a karácsony ideje az év nagyon boldog időszaka. A pompás ételek, régi hagyományok és családi együttlét ideje. A karácsony ünnepe azt az időt is jelenti, amikor a barátok és rokonok szívesen küldenek egymásnak üdvözlőlapokat és ajándékokat.

Alig 150 évvel ezelőtt azonban a karácsony egészen más ünnep volt. Stephen Nissenbaum történészprofesszor a The Battle for Christmas című könyvében ezt írja: „ A karácsony . . . a részegeskedés ideje volt, amikor az emberek nyilvános viselkedését irányító szabályokat átmenetileg félretették egy féktelen ťfarsangŤ, egy fajta decemberi húshagyókedd miatt.”

Azoknak, akik a karácsonyra tiszteletteljes áhítattal gondolnak, ez a leírás nyugtalanító lehet. Miért szentségtelenítene meg bárki egy olyan ünnepet, amelyet Isten Fia születéséről való megemlékezésnek tartanak? A válasz meglepő lehet.

Hibás alap

Negyedik századi kezdete óta a karácsonyt vita övezi. Ott volt például Jézus születésnapjának kérdése. Mivel a Biblia nem határozza meg sem a napját, sem a hónapját Krisztus születésének, különféle dátumokat javasoltak. A harmadik században egyiptomi teológusok egy csoportja május 20-ra tette, míg mások korábbi dátumokat helyeseltek, mint például március 28-át, április 2-át vagy április 19-ét. A XVIII. századra Jézus születését az év minden hónapjával kapcsolatba hozták! Akkor hogyan választották végül december 25-ét?

A legtöbb tudós egyetért abban, hogy december 25-ét a katolikus egyház jelölte ki Jézus születésnapjául. Miért? „Legnagyobb valószínűség szerint azért, mert a korai keresztények azt akarták, hogy a dátum egybeessen a pogány római ünneppel, mely a ťlegyőzhetetlen Nap születéseŤ jegyében zajlott” — mondja a The New Encyclopædia Britannica. De vajon a keresztények, akiket kegyetlenül üldöztek a pogányok több mint két és fél évszázadig, hirtelen miért adnák meg magukat üldözőiknek?

Megkezdődik az erkölcsi romlottság

Az első században Pál apostol figyelmeztette Timótheust, hogy „a gonosz emberek . . . és az ámítók” belopakodnak a keresztény gyülekezetbe, és sokakat félrevezetnek (2Timótheus 3:13). Ez a nagy hitehagyás az apostolok halála után kezdődött (Cselekedetek 20:29, 30). Konstantin látszatmegtérése után a negyedik században pogányok nagy tömege csatlakozott a keresztényiség akkor elterjedt formájához. Milyen eredménnyel? Az Early Christianity and Paganism című könyv kijelenti: „ A valóban őszinte hívők viszonylag kis csoportja elveszett az állítólagos keresztények nagy tömegében.”

Milyen igaznak bizonyultak Pál szavai! Olyan volt, mintha az igaz keresztényiséget elnyelte volna a pogány romlottság. És sehol nem volt ez a beszennyezettség olyan nyilvánvaló, mint az ünnepekben!

Valójában az egyedüli ünnep, amelynek megtartására a keresztények parancsot kapnak, az Úr Vacsorája (1Korinthus 11:23–26). A bálványimádó szokások miatt, melyek kapcsolatban voltak a római ünnepekkel, a korai keresztények nem vettek részt azokban. Éppen ezért a harmadik századi pogányok elítélték a keresztényeket ezekkel a szavakkal: „Nem látogatjátok az előadásokat; nem érdekelnek benneteket a nyilvános bemutatók; visszautasítjátok a közös lakomákat, és gyűlölitek a szent viadalokat.” A pogányok viszont így kérkedtek: „Mi vigassággal imádjuk az isteneket, ünnepekkel, dalokkal és játékokkal.”

A negyedik század közepére ez a zúgolódás alábbhagyott. Hogyan? Amint az álkeresztények közül egyre többen belopóztak a nyájba, elterjedtek a hitehagyott elgondolások. Ez a római világgal való megalkuváshoz vezetett. A The Paganism in Our Christianity című könyv a következőket mondja erről: „Határozott keresztény álláspont volt a pogány ünnepek átvétele — melyeket megkedveltek az emberek a hagyományok miatt —, és azok felruházása keresztény jelentéssel.” Igen, a nagy hitehagyás súlyos károkat okozott. Az állítólagos keresztények hajlandósága a pogány ünnepek elfogadására ekkor bizonyos fokú helyeslést eredményezett a közösségen belül. Hamarosan a keresztények olyan sok évenkénti ünnepet kezdtek tartani, amennyit maguk a pogányok. Nem meglepő, hogy a karácsony első volt ezek között.

Egy nemzetközi ünnep

Amint a keresztényiség uralkodó formája elterjedt Európa-szerte, a karácsony ezzel együtt terjeszkedett. A katolikus egyház elfogadta a nézetet, miszerint helyénvaló, hogy fennmaradjon egy örömteli ünnep Jézus születésnapjának tiszteletére. Így i. sz. 567-ben a tours-i zsinat „kijelentette, hogy a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap szent, ünnepi időszak” (The Catholic Encyclopedia for School and Home).

A karácsony hamarosan átvette a világi betakarítási ünnepek sok jellemvonását Európa északi részéről. A mulatozás sokkal gyakoribb lett, mint a vallásosság, amint az élvhajhász emberek belemerültek a mohó evésbe és ivásba. Az egyház, ahelyett hogy felemelte volna szavát a gátlástalan viselkedés ellen, inkább támogatta azt. (Vö. Róma 13:13; 1Péter 4:3.) I. sz. 601-ben I. Gergely pápa írt Mellitusnak, egy angliai misszionáriusának, elmondva neki, hogy „ne állítsa le az ilyen ókori pogány ünnepek megtartását, hanem alakítsa azokat az egyházi szertartásokhoz, mindössze az indíték megváltoztatásával, pogányról keresztényire”. Így számol be Arthur Weigall, aki egykor a régiségekért felelős hatóság felügyelője volt az egyiptomi kormánynál.

A középkor folyamán reformgondolkodású személyek úgy érezték, szólni kell az ilyen mértéktelenség ellen. Számos határozatot bocsátottak ki a „karácsonyi mulatozás visszaélései” ellen. Dr. Penne Restad a Christmas in America—A History című könyvében ezt mondja: „Néhány pap azt hangsúlyozta, hogy a tökéletlen emberiségnek szüksége van a féktelenség és kicsapongás időszakaira, amennyiben ez a keresztény igazgatás leple alatt valósul meg.” Ez csak tetézte a zűrzavart. A tényeken azonban nem változtatott, mivel a pogány szokások akkorra már annyira összefonódtak a karácsonnyal, hogy a legtöbb ember nem volt hajlandó felhagyni azokkal. Tristram Coffin író így fogalmazott: „ Az emberek összességében véve éppen azt csinálták, amit mindig is tettek, és nem sok figyelmet szenteltek a moralisták vitáinak.”

Mire az európaiak kezdtek letelepedni az Újvilágban, a karácsony közismert ünnep lett. A gyarmatokon azonban a karácsony nem talált kedvező fogadtatásra. A puritán reformátorok pogány ünnepnek tekintették, és be is tiltották Massachusettsben 1659 és 1681 között.

Miután a tilalmat eltörölték, a karácsony ünnepe elterjedt a gyarmatokon, különösen Új-Anglia déli részén. Az ünnep múltját tekintve azonban nem meglepő, hogy néhányan inkább arra fordítottak gondot, hogy jól érezzék magukat, mintsem tiszteletet mutassanak Isten Fia iránt. Egy különösen bomlasztó hatású karácsonyi szokás volt a mértéktelen ivás. Fiatalok lármás bandái betörtek gazdag szomszédaik otthonába, ételt és italt követelve a „csínytevés vagy csemege” szokása szerint. Ha a házigazda visszautasította, gyakran szidalmazták, sőt időnként vandál pusztítást végeztek a házában.

Az 1820-as években az állapotok csak romlottak addig a pontig, hogy a „karácsonyi zűrzavar . . . égető társadalmi veszéllyé” vált — mondja Nissenbaum professzor. Olyan városokban, mint New York és Philadelphia a gazdag földbirtokosok őröket kezdtek alkalmazni, hogy vigyázzanak birtokaikra. Azt is mondják, hogy New York első szakképzett rendőrségét 1827/28 karácsonyának ideje alatt szervezték meg egy erőszakos zendülésre való reagálásként!

Karácsonyi átalakulás

A XIX. század soha nem látott változásokat hozott az emberiségnek. Az út- és vasúthálózat kialakulása lehetővé tette az emberek és az árucikkek szállításának, valamint a hírek terjedésének felgyorsulását. Az ipari forradalom munkahelyek millióit teremtette meg, a gyárak pedig szünet nélkül ontották áruikat. Az iparosodás új és összetett társadalmi problémákat is előidézett, melyek végül is hatással voltak a karácsony megünneplésének módjára.

Az emberek régóta a családi kötelékek megerősítése céljából tartják az ünnepeket, és így van ez a karácsonnyal is. Néhány régi karácsonyi hagyomány igényes átdolgozásával annak támogatói sikeresen átváltoztatták azt féktelen, farsangszerű ünnepről családközpontú ünneppé.

Valóban, a XIX. század végére a karácsonyt kezdték úgy tekinteni, mint amely a modern amerikai élet problémáinak egy fajta ellenszere. „ Az ünnepek közül a karácsony tökéletes eszköz volt a vallás és a vallásos érzések otthonokba juttatására, és egyben a lakosság mértéktelenségeinek és mulasztásainak jóvátételére” — mondja dr. Restad. Hozzáteszi: „ Az ajándékozás, a nagylelkűség gesztusai, még egy ünnepi üdvözletre való barátságos válasz, és a hallban vagy később a vasárnapi iskola termében felállított örökzöld fa feldíszítése és a benne való gyönyörködés is minden egyes család tagjait egymáshoz, az egyházhoz és a társadalomhoz fűzte.”

Ehhez hasonlóan sokan ma úgy ünneplik a karácsonyt, mint amely az egymás iránti szeretetük bizonyításának eszköze, és segít fenntartani a családi egységet. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a szellemi szempontokat sem. Sok millió ember ünnepli a karácsonyt Jézus születésének tiszteletére. Talán elmennek az ünnepi istentiszteletekre, Jézus születését ábrázoló jeleneteket állítanak fel az otthonukban, vagy hálaimákat mondanak magának Jézusnak. De hogyan tekinti mindezt Isten? Vajon ezek a dolgok találkoznak helyeslésével? Figyeld meg, mit mond erről a Biblia.

’Szeresd az igazságot és a békét’

Amikor Jézus a földön volt, ezt mondta követőinek: „ Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (János 4:24). Jézus e szavak szerint élt. Mindig az igazságról beszélt. Tökéletesen utánozta Atyját, ’Jehovát, az igazság Istenét’ (Zsoltárok 31:6, Komáromi fordítás; János 14:9).

A Biblia oldalain keresztül Jehova világosan tudatja velünk, hogy gyűlöli a félrevezetés minden formáját (Zsoltárok 5:7). Ennek tudatában vajon nem tűnik ironikusnak, hogy a karácsonnyal kapcsolatos olyan sok jellegzetességen a hazugság íze érezhető? Gondolj például a Mikulás meséjére. Próbáltad már megmagyarázni egy gyereknek, miért jön be szívesebben a Mikulás a kéményen keresztül a házba, ahelyett hogy az ajtón jönne be, ahogyan ezt sok országban tartják? És hogyan látogat meg a Mikulás olyan sok millió otthont csupán egyetlen éjszaka alatt? És mi a helyzet a repülő rénszarvassal? Amikor egy gyerek megtudja, hogy félrevezették, amikor elhitették vele, hogy a Mikulás valóságos személy, vajon ez nem ássa alá szüleibe vetett bizalmát?

A The Catholic Encyclopedia nyíltan kijelenti: „Pogány szokások . . . kapcsolódtak a karácsonyhoz.” Akkor miért tart fenn továbbra is a katolikus egyház és a kereszténység más egyházai egy ünnepet olyan szokásokkal, melyeknek nincs keresztényi eredetük? Vajon ez nem a pogány tanítások megtűrését jelzi?

Jézus, mialatt a földön volt, nem arra buzdította az embereket, hogy őt imádják. Maga Jézus mondta: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj” (Máté 4:10). Ehhez hasonlóan Jézus égi megdicsőülése után egy angyal azt mondta János apostolnak, hogy „Istent imádd”, ezzel mutatva, hogy semmi sem változott ezt illetően (Jelenések 19:10). Ez felveti a kérdést, hogy Jézus vajon helyeselné azt az imádattal felérő odaadást, melyet karácsony idején neki szentelnek, és nem az Atyjának?

Nyilvánvaló, hogy a tények a mai karácsonnyal kapcsolatban nem túl hízelgőek. Ez szinte teljes egészében egy kitalált ünnep sok bizonyítékkal lealacsonyító múltjára nézve. Ezért jó lelkiismerettel keresztények milliói döntöttek úgy, hogy nem ünneplik meg a karácsonyt. Egy fiatal, név szerint Ryan például ezt mondja a karácsonnyal kapcsolatban: „ Az emberek annyira izgatottak lesznek az év néhány napja miatt, amikor a család összejön és mindenki boldog. De mi ebben olyan különleges? Szüleim egész évben adnak nekem ajándékokat!” Egy másik fiatal, aki 12 éves, ezt mondja: „Nem érzem, hogy meg lennék fosztva valamitől. Egész évben kapok ajándékokat, nem csupán egy különleges napon, amikor az emberek úgy érzik, kötelező ajándékot vásárolniuk.”

Zakariás próféta arra buzdította izraelita társait, hogy ’szeressék az igazságot és a békét’ (Zakariás 8:19; Katolikus fordítás). Ha Zakariáshoz és más régi hűséges személyhez hasonlóan ’szeretjük az igazságot’, nem kellene kerülnünk minden hamis valláshoz kapcsolódó ünnepet, melyek szégyent hoznak „az élő és igaz Istenre”, Jehovára? (1Thessalonika 1:9).

[Kép a 7. oldalon]

„Nem érzem, hogy meg lennék fosztva valamitől. Egész évben kapok ajándékokat”

 

 

w92/12/15/3-6.old