Ez a beteges magyarázkodás és kapálózás csak ront a helyzeteteken.

 

Ez a szociológiai magyarázkodás pedig nevetséges kínlódás.

 

Maga a kat enciklopédia is elismeri hogy pl. a karácsony valójában Mithras-Saturnalia hibrid ünnep.

 

A groteszk az, hogy mindennek ellenére hősiesen-szánalmasan véditek a hamisságot, sátáni-szociológia által...........

 

 

http://www.churchofgod.hu/cont/hirek/sz_u_20031220.php

 

 

 

Közeledik a karácsonyi idõszak, s újra felelevenednek a vele járó sajátos szokások és hagyományok. Különösen a nyugati világ kultúrkörében - de valójában szerte a világon - ilyenkor szokás a fenyõfák feldíszítése, ajándékok osztása, bizonyos vallási szertartások stb. Egyes nemzeteknek vannak még eltérõ, csak rájuk jellemzõ egyedi szokásaik, tradícióik is erre az idényre. Egy téren azonban hasonlatosak: a Karácsonyhoz kötõdõ szokások mindegyike egy – valahonnan az õsi múltból fennmaradt – vallásos indíttatású, de emberi hagyományokon alapuló tradíció. A legtöbb ember számára magának a Karácsony megünneplésének az eredete teljesen ismeretlen, s valószínûleg meglepõdnének, ha megismernék a gyökereit. Vajon hányan tudják pl. azt, hogy voltak keresztények, akik elvetették, sõt betiltották a Karácsony ünneplését hosszú idõn át? Az amerikai kolóniák némelyikén pl. szó szerint a törvényben is tiltották Karácsony megünneplését 1659-tõl egy ideig. Ez persze mit számít a mai embernek?

A Karácsony szelleme szinte teljesen átitatja a hangulatot ezidõtájt – a szánkók csengõi, a fák felkészítése, a gyermekek számára felidézett Mikulás, aki a repülõ rénszarvasok által húzott szánkóján ajándékokat hoz a “jó” gyerekeknek, mind-mind szoros és kedvelt velejárója az idénynek. Az is elfogadott tény, hogy a Karácsonyt ünneplõ emberek számára többet jelentenek ezek a mitológiákon alapuló emberi hagyományok, a díszítések, a túlzásokig vitt vásárlások és a vele járó gyarló kereskedelmi hasznok, mint Jézus Krisztus születése, személye vagy üzenete. Akirõl és amirõl pedig ez az ünnep állítólagosan szól.

Ironikusan, a katolikus templomokban vagy egyéb “keresztény” gyülekezetekben a Karácsony közeledtével minden évben kötelességtudóan felhívják a “hívõk” figyelmét arra, hogy ebben az évben illene Krisztust visszaállítani a Karácsony központjába. Szinte közhellyé vált a pulpitusról elhangzó felhívás: “Krisztus születésének ünneplése legyen a lényeg ezen a Karácsonyon.”