A születésnapok ünneplése a babonákban és a hamis vallásban gyökerezik, de nem ez az egyetlen oka annak, amiért Jehova Tanúi elkerülik ezt a gyakorlatot.

Néhány szokás, amely a múltban vallásos természetű volt, számos helyen már nem az. A jegygyűrű például valamikor vallási jelentőséggel bírt, de ma már a legtöbb helyen többé nem tekintik így. Ezért sok igaz keresztény gyakorolja azt a szokást, hogy jegygyűrűt visel annak bizonyítékaként, hogy házas. Az ilyen dolgokban általában az a mérvadó, hogy a szóban forgó gyakorlat jelenleg kapcsolódik-e a hamis valláshoz. (Lásd az „Olvasók kérdései”-t Az Őrtorony 1972. január 15-i [angolban], és 1991. október 15-i számában.)

Kétségbevonhatatlan azonban, hogy számos forrásmű feltárja a születésnapok ünneplésének babonás és vallásos eredetét. A The Encyclopedia Americana (1991-es kiadás) ezt a megjegyzést teszi: „Egyiptom, Görögország, Róma és Perzsia ókori világa megünnepelte az istenek, a királyok és a nemesek születésnapját.” Azt mondja, hogy a rómaiak megtartották Artemisz születésnapját és Apolló napját. Ezzel ellentétben, „bár az ókori izraeliták feljegyzést készítettek a lakosság férfitagjainak életkoráról, arra nincs bizonyíték, hogy ünnepet tartottak volna a születés napjának az évfordulóján.”

Egyéb forrásművek meglehetősen részletesen tájékoztatnak a születésnap megünneplésének az eredetéről: ’A születésnapi ünnepségek már évekkel ezelőtt elkezdődtek Európában. Az emberek hittek a jó és a rossz szellemekben, olykor jó és rossz tündéreknek nevezték őket. Mindenki félt, hogy ezek a szellemek bajt hoznak a születésnap ünnepeltjére, ezért barátok és rokonok vették őt körül, akik kifejezték jó kívánságaikat és jelenlétükkel megvédték őt a születésnap megtartását fenyegető ismeretlen veszélytől. Az ajándékozás még nagyobb védelmet jelentett. A közös étkezés további garancia volt, és abban is segített, hogy a jó szellemek áldásaiban részesüljenek. Így a születésnap eredetileg arra irányult, hogy megvédje az egyént a gonosztól, és kedvező esztendő eljövetelét biztosítsa’ (Birthday Parties Around the World, 1967).

A könyv kifejti számos születésnapi szokás eredetét is. Például: „[A gyertyák használatának] oka visszanyúlik a korai görögökhöz és rómaiakhoz, akik azt gondolták, hogy a gyertyáknak varázserejük van. Azzal a céllal mondták el imáikat és kívánságaikat, hogy a gyertyák lángjai majd felviszik azokat az istenekhez. Az istenek azután majd leküldik az áldásaikat és talán válaszolnak az imákra.” További háttérinformáció végett lásd az Érveljünk az Írásokból című könyv 361—362. oldalát; kiadta a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc.

Ennél a kérdésnél azonban többről van szó, mint csupán arról a tényről, hogy a születésnapok megünneplése vallási természetű volt-e, vagy esetleg még ma is az. Az érett keresztények bölcsen járnak el, amikor érzékenyen odafigyelnek minden utalásra, amit a Biblia ezzel kapcsolatban ad.

Isten régi szolgái feljegyezték egyének születési idejét, így számon tudták tartani életkorukat. Ezt olvassuk: „És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Sémet, Khámot és Jáfetet.” „Noé életének hatszázadik esztendejében . . . felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai” (1Mózes 5:32; 7:11; 11:10–26).

Még Jézus is úgy említette meg a gyermekszülést, mint áldott, boldog eseményt Isten népe között (Lukács 1:57, 58; 2:9–14; János 16:21). Mégsem tartották emlékezetükben a születés időpontját; bár egyéb évfordulókat az emlékezetükben tartottak, a születésnapét nem (János 10:22, 23). Az Encyclopaedia Judaica ezt mondja: „A születésnapok megünneplése ismeretlen volt a hagyományos zsidó szokások körében. A Customs and Traditions of Israel című könyv ezt a megfigyelést teszi: „A születésnapok megünneplését más népek gyakorlatából vették kölcsön, mivel sem a Bibliában, sem a Talmudban, sem a későbbi Bölcsek írásaiban nem történik említés erről a szokásról a zsidók között. Valójában ókori egyiptomi szokás volt.”

Ez az egyiptomi kapcsolat nyilvánvaló abból a születésnapi ünnepségből, amelyről a Biblia is beszámol, de amely ünnepet az igaz imádók nem tartottak meg. Ez annak a fáraónak a születésnapja volt, aki akkor uralkodott, amikor József az egyik egyiptomi börtönbe volt zárva. A pogányok talán örültek ennek az ünnepnek, pedig a fáraó fősütőmesterének a lefejezésével volt kapcsolatban (1Mózes 40:1–22).

Hasonló módon kedvezőtlen fényt vet az ünnepre Heródes Antipásnak, Nagy Heródes fiának a születésnapja, amelyet szintén említenek az Írások. Ezt a születésnapot aligha festi le úgy a Biblia, mint csupán ártatlan ünnepséget. Ellenkezőleg, ekkor fejezték le Alámerítő Jánost. Azután „eljövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt, és elmenvén megjelenték Jézusnak”, aki „elméne onnét . . . egy puszta helyre” (Máté 14:6–13). El tudod képzelni, hogy azok a tanítványok vagy Jézus vonzódtak volna a születésnapi ünnepségekhez?

Mivel adva van a születésnapok ünneplésének jól ismert eredete, s mivel — ami még fontosabb — a Biblia kedvezőtlen megvilágításban mutatja be azt, ezért Jehova Tanúinak alapos okuk van arra, hogy tartózkodjanak ettől a gyakorlattól. Nincs szükségük arra, hogy kövessék ezt a világi szokást, mivel az egész év folyamán bármikor tarthatnak és tartanak is vidám hangulatú étkezéseket. Az ajándékozás nem kötelező számukra, s nem válik kényszerré egy ünnep miatt; az ajándékozás bármelyik időpontban a nagylelkűség és az őszinte szeretet önkéntes megnyilvánulása (Példabeszédek 17:8; Prédikátor 2:25 [2:24, NW]; Lukács 6:38; Cselekedetek 9:36, 39; 1Korinthus 16:2, 3).

 

 

 

w92/9/1 31.old.