Születésnapi ünnepségek halált vontak maguk után

 

A SZÜLETÉSNAPI ünnepségeket napjainkban a legtöbben csupán ártalmatlan szokásnak tekintik. A Biblia azonban nem fest pozitív képet erről a hagyományról. Először is az Írások nem tartalmaznak utalást arra vonatkozóan, hogy Isten bármely hű szolgája születésnapot ünnepelt volna.

Azt a két születésnapot, amelyről a Biblia említést tesz, olyan uralkodók tartották, akik ellenségei voltak Istennek. Mindegyik ünnepség magában foglalt egy kivégzést, úgy hogy a vendégek eksztázisba esve figyelhették annak halálát, aki nem nyerte el a király tetszését. Az első esetben a fáraó, Egyiptom királya végeztette ki fősütőmesterét (1Mózes 40:2, 3, 20, 22). Az egyiptomi uralkodó azért cselekedett így a lakoma közben, mert haragra gerjedt szolgája ellen. A második esetben Heródes, Galilea erkölcstelen uralkodója fejeztette le Keresztelő Jánost, hogy kedvében járjon egy lánynak, akinek a díszebéden bemutatott tánca elnyerte Heródes tetszését. Micsoda visszataszító jelenetek! (Máté 14:6–11).

De vajon a Biblia nem két egészen kirívó születésnapot emel ki? Tulajdonképpen nem. Az ókori zsidó történetíró, Josephus felfedi, hogy nem voltak egyedülállóak az ilyen esetek. Josephus beszámol más példákról is, amikor szórakozás céljából kivégzést rendeztek születésnapon.

Néhány ilyen eset történt például Jeruzsálem i. sz. 70-ben történt elpusztítása után, amikor 1 000 000 zsidó pusztult el, és 97 000 túlélőt hurcoltak fogságba. A Rómába vezető úton Titus, római tábornok a zsidó foglyait Caesarea közeli kikötőjébe vitette.

Josephus ezt írja: „Antiochiai tartózkodása alatt fényesen megünnepelte öccse születésnapját, és tiszteletére rengeteg zsidó foglyot leöletett; több mint 2500 pusztult el részben az állatviadalokban, részben máglyán . . . Ezután a Caesar Bérytos [Bejrút] föníciai városba ment . . ., és atyja születésnapjának megünneplésére . . . minden képzeletet felülmúló ünnepségeket rendezett; éppen úgy, mint előbb, itt is rengeteg fogoly pusztult el.” (Josephus Flavius: A zsidó háború, VII. könyv, 3. fejezet — Révay József fordításában.)

Nem meglepő, hogy a The Imperial Bible-Dictionary ezt a megjegyzést teszi: „A késői korok zsidó emberei a születésnapok megünneplését a bálványozó imádat részének tekintették, és ezt a nézetet nagyon is megerősítették azok az általános szokások, amelyeket ezekkel a napokkal összefonódva láttak.”

A hűséges első századi keresztények nem akartak csatlakozni egy olyan szokáshoz, amelyet a Biblia ily sötéten jelenít meg, és amelyet a rómaiak ily hátborzongató módon ünnepeltek. Az őszinte keresztények napjainkban felismerik, hogy a Biblia születésnapokról szóló beszámolói az oktatásuk céljából leiratott dolgok között vannak (Róma 15:4). Kerülik a születésnapok megünneplését, mert az ilyen szokások túlzott fontosságot tulajdonítanak a személynek. És ami még jelentősebb, Jehova szolgái bölcsen figyelembe veszik, hogy a Bibliában a születésnap megjelenítése kedvezőtlen.