"Gordon Childe ... A bodrog­keresztúri és a péceli kultúra (a III–II. évezred fordulóján) tárgyalásánál nyomatékosan rámutat arra, hogy az itteni ökrösszekérrel való temetkezé­sek pontos másait a 2600 körüli uri királysírokban és a kb. 2300–2200-­ból származó majkopi kurgánokban találhatjuk meg ... szinte mindenben azonos felfogást vall Franz Hančar ... Megállapítja, hogy... a 2000-ből származó budakalászi kocsimo­dell konstrukciója teljesen megegyezik az uri kocsileletekével"

A kárpát-medencei modelleket és kocsira utaló maradványokat Bóna István gyűjtötte össze. A késő rézkortól a kora vaskorig terjedően foglalkozik a kocsik kialakulásának és Kárpát-medencébe kerülésének problémáival, és állít fel kialakulási sorrendet e járművekről. Eszerint a budakalászi változat a rövid, nehéz szekeret testesíti meg, amelyet a rézkorban és a korai bronzkorban használtak (i. m. 89.). Ennek egy Novajon előkerült példánya képviselné azt a változatot, melyet Erdélyben fejlesztettek tovább. A kerekekről szólva Bóna megjegyzi, hogy ezeket korábban gyakran orsógombnak, napkorongnak, mécsesfedőnek és más hasonló tárgyaknak gondolták. A korai bronzkorból összesen 12, a középsőből 41, míg a későbbi korszakokból további 20 lelőhelyről gyűjt össze kocsikerekeket – a tömör fakerekek agyag modelljeit is beleértve –, ám kocsimodellt vagy modelltöredéket mindössze 9 helyről tud kimutatni.

Lásd: Clay Models of Bronze Age Wagons and Wheels in the Middle Danube Basin; in: Acta Archaeologica Hungarica XII (1960), 83–111.